Gyülekezeteink a reformáció százada óta szembesültek a Szentháromság tagadásának fel-felélesztett régi tévelygésével. Ezért volt hangsúlyos és józan szertartási szokás, hogy doxologiát énekeltek...
Énekünk szerzője Johann Agricola (1494–1566), eredeti nevén Johann Schneider. Eislebenben született, akárcsak Luther, akinek nemcsak földije, hanem tanítványa, barátja és munkatársa is volt. Ez...
A szlovák evangélikusság éneklését és kegyességét alapvetően meghatározó, egészen a közelmúltig használt énekgyűjtemény volt a Cithara Sanctorum (magyarul talán: Szentek hárfája), amelyben 238....
Énekünk szerzője Skaricza Máté (1544–1591) tudós lelkipásztor, tanító, Szegedi Kis István életrajzírója, műveinek kiadója. Énekszerzőként is ismerjük, de a 171. ének („Megáll az Istennek...
Luther Mártonnak a Szentlélek ajándékáért való könyörgése (Nun bitten wir den Heiligen Geist) egy feltehetően már a 12. századtól, leginkább pünkösdkor használt régi német énekre épül. Az eredetileg...
Luther ezt az éneket („Erhalt uns”). Budavár elestekor, 1541-ben írta, amely eseményre az ének címe és eredeti első versszakának egy mondata is utal: „a pápa és a török ellen”...
„Vannak olyan külföldi énekek, amelyek ökumenikus elterjedtségük, gazdag lelki tartalmuk, formaszépségük, ébresztő hatásuk folytán különösen megérdemelnék, hogy benne álljanak...
A 229. sorszámú énekünk olyan imádság, amelyben a Jó Pásztort követő nyáj tagjai szólítják meg az előttük haladó pásztort, tőle kérve vezetést, útmutatást. Itt a többes számú megfogalmazás jelzi,...
Énekünk dallama először egy, a Rákóczi László hősi tetteit elbeszélő epikus szöveghez kapcsolódott. A „Püspök városába hogy bémentem vala, / Nem sokad-magammal, csak század-magammal”...
Énekeskönyvünk 220. számú dicséretének dallama először az 1554–57 körül Kolozsvárott kinyomtatott úgynevezett Hoffgreff-énekeskönyvben, mint „Az istenfélő Eleazár pap, valamint...
A reformátorok hamar felismerték, hogy a gyülekezet éneklése – anyanyelven – legalább olyan fontos, mint a kórus latinul megszólaló művészi éneke, mert ebben nyílik lehetősége a...
Református énekeskönyvünk 213. számú dicsérete „Bűneinkről való közönséges vallástétel az Úr Istennek előtte a keresztyéni gyülekezetben” címmel először a Huszár Gál-féle énekeskönyvben...
A 18. század fordulóján élt Ráday Pál (1677–1733) kora egyik legkiválóbb és legműveltebb magyarja volt: széles jogi, irodalmi, történelmi és teológiai ismeretekkel bíró államférfi, tudós és...
Énekeskönyvünk 207. dicséretének dallamát kivételes módon nem nyomtatott forrás – korábbi énekeskönyv –, hanem Kodály Zoltán Nógrád megyei, perőcsényi gyűjtése nyomán jegyezték le. A...
Énekeskönyvünk 205. számú dicsérete ma is az egyik legnépszerűbb bűnbánati énekünk. Ugyan a dallam először egy 1635-ben összeállított kéziratban tűnt fel, mégis biztosan a 16. században...
A hegyi beszédben felsorolt nyolc boldogságot (Mt 5,3–10) foglalja versekbe énekeskönyvünk 204. dicsérete. Bármennyire fontosak is az evangélium e mondatai, mégsem találtak helyet gyülekezeti...
Mivel az éneklés alapkönyvét ősidők óta a Biblia egyetlen éneklésre szánt része, a zsoltároskönyv jelentette, a reformáció egyházainak énekköltői is a bibliai zsoltárok verses feldolgozását tekintetté...
Heti énekünk dallama Johann Crüger (1598–1662) berlini kántor gazdag énekterméséből való. Crüger amellett, hogy a 17. század legjelentősebb korálszerzője, azzal is kiemelkedik kortársai...
„Az Úr Jézus Krisztusnak kegyelme, / És Atyánknak, Istennek szerelme, / Szentlélekkel áldott közösségben / Légyen mindig, mindnyájunkkal. Ámen.” Levele végén (2Kor 13,13) Pál...
A középkori latin nyelvű mise utolsó, Agnus Dei-tételének szövege a Jn 1,29: „Íme, az Isten Báránya, aki hordozza a világ bűnét!” Ennek gregorián dallamát alakította át német korállá...