"Neked zendül, Istenünk, a hála” kezdettel jelent meg az evangélikus énekeskönyvben Dóka Zoltán (1929-2000) hévizgyörki evangélikus lelkipásztor éneke, amely öt versszakon keresztül ad hálát Istennek a házasság és család áldásáért, valamint kéri Isten segítségét a keresztyén házasságon belül a békességes szeretet és kitartó hűség megéléséhez. Ez az ének hamarosan református körökben is kedveltté lett, bekerült több gyűjteménybe, és itt van  új énekeskönyvünkben is.

Minthogy jelenlegi énekeskönyvünk nem tartalmaz kifejezetten esküvőre írt alkalmi éneket, a református esküvőkön – ahol a templomba érkező násznép tagjai egyáltalán ismerik még annyira énekeinket, hogy a gyülekezeti éneket nem kell elhagyni a szertartásból – olyan énekeket szoktunk énekelni, amit bármikor máskor is elővehetünk. Érezve annak szükségét, hogy kívánatos volna esküvők alkalmával énekben is áldást kérni az ifjú párra, valamint vezetést kérni Istentől a közös út kezdetén, ez az ének szemlátomást alkalmasnak látszott a hiány pótlására. Ezzel magyarázható, hogy a „Lélekkel és értelemmel II.” füzetben az esküvőre ajánlott énekek között találjuk. Ám ha végignézzük a szövegét, csakhamar kiderül, hogy az ének több ennél, és nem is elsősorban esküvőre íródott. A harmadik strófa első sora: „Gyermekeket te adtál minékünk” múlt idejű fogalmazása már kifejezetten a családi együttlét áldásaiért ad hálát, ezért esküvői használatkor javasolt egy betű megváltoztatása: „adtál” helyett „adjál” éneklendő. Az evangélikus énekeskönyvben az esküvői énekek a „Házasság, család, ifjúság” csoportba kerültek; itt található jelen énekünk is, nem feltétlenül házasságkötés alkalmára javasolva. Ha konkrét aktualitást keresünk az ének használatára, leginkább a házassági évfordulók jöhetnek számításba, de egyre több gyülekezetben vannak házaspári bibliaórák, ott is érdemes elővenni. Családi áhítatainkon imádságként is használatba vehetjük.

Az ének könnyebb megtanulását és gyorsabb elterjedését nagyban segíti, hogy ismert dallamra készült: a 601. énekünk dallamára énekeljük (Az Úr Isten az én reménységem). A szerző gyakorlott énekíróként gondosan figyelt a rövid sorok már-már belső rímnek számító összecsengéseire is oly módon, hogy semmi mesterkéltség nem érződik benne; teljesen természetesen hozzák a sorok a szöveg tartalmi mondanivalóját, lelki üzenetét.

Vizi István