Énekeink közül talán az egyik legnépszerűbb, gyermektanításban is gyakorta használt dicséretünk (RÉ 161) eredetileg nem gyülekezeti, hanem históriás éneknek készült. Az ének szerzője Tinódi Lantos Sebestyén, akiről már az alapfokú tanulmányaink során megtanultuk, hogy a 16. század legjelesebb énekmondója volt. Mint kardforgató vitéz, több csatában is megfordult, és haditudósításait versbe szedve énekmondóként járta az országot. Ki ne ismerné híres énekét, amelyben Eger vár viadaláról szól? Viszont kevésbé ismert, hogy nem ő volt az első lantosunk, és bár a Tinódi előtti lantosok műveiből alig pár írott sornyi vers maradt ránk, mégis jelentős szerepet játszott hazánkban már akkor is az énekmondás.

A nagy elődök kezén fejlődő, lanttal kísért énekmondás azonban kétségtelenül Tinódi korában élte a fénykorát. Ma sokan gondolják, hogy az énekmondók amolyan iskolázatlan vándorzenészek voltak. Pedig ezek a lantosok – ahogy Tinódi is – művelt, latinul értő litterátus férfiak voltak. Ahogy a Dávid és Góliát párviadalát elmondó költemény akrosztikonjában is olvassuk: „Sebastianus literatus de Tinod”.

Amiben azonban Tinódi felülmúlta korát, az a verselésének színvonala volt. Nem véletlenül Tinódi lett az az énekmondó, akinek gyűjteménybe rendezett művei nyomtatásban is megjelentek (Cronica, 1554, Kolozsvár). Ebben a gyűjteményben találjuk azt a szaffikus költeményt, amelynek keletkezéséről az utolsó versszak így tudósít:

            Ezerötszázban és negyvenkilencben
            Tinódi Sebestyén írá könyvében,
            Az bibliából szörzé énökében,
            Bőjtben nagyhétben.

Maga az ének (Dávid királ, mint az nagy Góliáttal megviutt címmel) bibliai história, azaz egy krónikás ének műfajában megverselt bibliai történet.

Tinódinak két teljes és egy töredékes bibliai históriáját ismerjük (Judit asszony históriája, Dávid és Góliát párviadala, Jónás története), de bizonyára többet is készíthetett, amelyek – talán nyomtatás hiányában – elkallódtak.  A megmaradt költeményekből jól látszik, hogy Tinódi olyan témákat igyekezett választanai a Bibliából, amelyekből biztató tanulság, vereségnek látszó szituációban is győzelmet hozó példák rajzolódnak ki.

A Siess keresztyén… kezdetű, Dávid és Góliát történetéről szóló, 400 sorból álló költeményt a maga korában nem használták egyházi célra. Tinódi énekét énekeskönyvünk Victor János: Hozsánna! című, 1901-ben megjelent gyűjteményéből vette át, ahol a szerkesztő az eredeti hosszú költemény hat válogatott versszakából készített egyházi alkalmakon is használható éneket.

Papp Anette