Kegyes Jézus, itt vagyunk

RÉ 164

Európa-szerte a protestáns énekeskönyvek kedvelt darabja a „Liebster Jesu, wir sind hier, dich und dein Wort anzuhören” kezdetű korál anyanyelvi változata. Bár a mai énekeskönyvek zöme a korált kezdőénekként szerepelteti, eredetileg a dicséretet prédikáció előtti énekként használták. Az egyik legkedveltebb – és legismertebb – 17. szá­zadi korált ma szinte mindenütt ugyanazzal a dallammal és szöveggel énekeljük, mégis a dallam (és a hozzá társuló költemény) kialakulásának története igen szerteágazó.

A koráldallam szerzőségét alapvetően Johann Rudolf Ahlénak tulajdonítjuk, de Ahle dallama az első megjelenés után sok változáson ment keresztül, és csak a 19. században alakult ki az a dallamforma, amelyet énekeskönyvünk 164. számú dicséreteként ma használunk.

Johann Rudolf Ahle (1625–1673) mühlhauseni orgonista 1664-ben jelentette meg az „alapdallamot” a Neue Geistliche Andachten című kötetében. A dallam megjelenése után az első jelentős változtatás Wolfgang Carl Briegelhez köthető, aki Burmeister szövegét Tobias Clausnitzer versével cserélte le.

Clausnitzer, aki Weidenben volt lelkész, az 1663-as Altdorfi Énekeskönyvben (Frommer Christen Betendes Herz und Singender Mund) jelentette meg máig ismert költeményét (Liebster Jesu). (Míg nálunk csak ez az egy egyházi költeménye ismert, addig a német evangélikusok egy másik énekét, a passiós éneknek készült „Herr Jesu, deine Angst und Pein” kezdetű költeményt is ismerik és használják.)

Wolfgang Carl Briegel, aki Cla­us­nitzer szövegét Ahle dallamához kötötte, a versen nem, de a dallamon kisebb változtatásokat esz­közölt, s az így összeillesztett szöveg és dallam a darmstadti énekeskönyvben jelent meg 1687-ben. 1691-ben már újabb igazításon ment át a dallam, amely a waiblingi kántor, Daniel Speer (1636–1707) nevéhez köthető. Ez az alakítás a württembergi énekeskönyvben jelent meg, majd 1709-ben a lipcsei orgonista, Daniel Vetter is csiszolt a melódián. A korál a 18. századra népszerű lett, szinte mindegyik német protestáns énekeskönyv tartalmazta, de a kiadott dallamalakot helyi változatok gazdag szövete jellemezte. (A korált többek között feldolgozó Telemann és J.  S. Bach sem azonos alapdallamot használ!) A dallam mai formáját először az eisenachi énekeskönyv tartalmazta (1854), és Európa-szerte ezzel az alakítással használjuk ma a korált.

Hozzánk, magyar reformátusokhoz csak a 20. század elején jutott el, amikor az ébredési énekgyűjtemények felvették anyagukba. A dicséret azóta gyülekezeteink egyik legismertebb és legtöbbet használt éneke.

Papp Anette

Hasonló anyagaink

Dunamelléki Kántorképző Tanfolyam

A Budapesten rendezendő tanfolyam pontos helyszíne még nem ismert. A részvétel feltételei az egy évvel ezelőttihez hasonlóak, melyről bővebb információ itt található.

J. S. Bach és új Református énekeskönyvünk

Március 16. és 31. között számos templomban, koncertteremben vagy éppen a szabadban – aluljárókban, köztereken - csendültek fel J. S. Bach örökzöld vagy éppen ritkán hallható dallamai. A...