Alig volna mire hallgatnunk, ha énekelnénk ezt a zsoltárt. Pedig rövid. Valójában a hosszú 78. zsoltár négy kiragadott verse, ennyi maradt harminchatból 1948-ban. Azért, mert már a múlté a zsoltáros reformátusság. A leépítés 1800 táján kezdődött. Benne volt még száz évig az egész zsoltár az énekeskönyvünkben, amelyben csillag volt az „énekelhető” versszakok előtt. A 78. egy versszaka előtt sem volt. Hasonló sorsra jutott a 105. és 106. zsoltár is. Tartalmilag kapcsolódnak ezek a zsoltárok a Mózes énekéhez (5Móz 32). Istentiszteletünkön nincs mód hosszú éneklésre, a 90. zsoltárból is elég két versszak. Szeretjük református himnusznak nevezni, ünnepélyesen elénekeljük a kezdő versszakát, a másodikat meg temetésen. Ma már sok gyülekezet soha nem énekel belőle többet. Bűnbánati héten volna helye hosszú zsoltárnak, a nap állandó énekeként, több estére elosztva verseit. De már nincs bűnbánati hét. Ha néhol maradt egy nap úrvacsorai előkészület, ott csak szokásos énekek szólnak, a négyszázasok.

Miről hallanánk és mit vallanánk a 78. zsoltárban? Hitet, történelmi összefüggésben. Az Isten ellen lázadó ember viselkedését és csodákat. Az emlékezés, az üdvözítés, szabadítás történetének énekes ismétlése hitvallás. Összekapcsolták az egyiptomi szabadulást atyáink a bűnbocsánattal, bűneink lemosásával, a keresztséggel. Napjainkban már ez sem szokás. A másik örök téma ebben a zsoltárban a pusztai vándorlás. Isten könnyen megfeledkező, bálványozó népe megmenekült a méltó büntetéstől, amikor visszatért Urához. E hosszú történeti és hitvalló zsoltárhoz született az a dallam, amelyet mi a 90. zsoltár fölé nyomtatunk. Ez nem így volt 1921-ig.

Pusztai vándorlásnak emlegette egyházunknak a szocializmus korabeli útját néhány kiváló lelkészünk, amikor ismét megszólhatott nyilvánosan. Befejezetlen múlttá kövesedtek ezek az idők, méltó bűnvallás és feloldozás nélkül. Hallgatott, aki legtöbbet szólhatott volna. Hiányzott a 78. zsoltárban tetten érhető prófétai látás és a megtörténtek kíméletlen kimondása. A megbocsátást, feloldozást nem volt mire elmondani.

Dávid kiválasztásába torkollott a 78. zsoltár ma már hiányos mondanivalója:

           Hogy legeltesse a Jákóbnak népét.
           Az Izráelt mind örökét rá bízá,
           … Hogy őket legeltesse, bírhassa,
           És kezével híven igazgassa.

Úgy folytatódik a hit és a hitvalló történelmi örökség, ha van prófétai szemléletű ránevelés, és a fiak nemzedékről nemzedékre őrzik gyökereiket, követik a megmaradás bibliai példáinak útját.

Fekete Csaba