Ősidők óta fortyogó vészekkel vert területeken gyakran reng, inog a föld, állandóan előbukkanhat a mélységből vagy elsüllyedhet egy sziget, sziklaorom, akár egy egész hegylánc. Megélt és emberileg átlátható történelmünk hasonlóan örök állhatatlansággal fenyeget. Megingó, megbízhatatlan, széthulló hatalmakkal, művelődést és társadalmat pusztító összeomlásokkal. Körükben élünk, Isten népe a próféták korában, a fogság idején vagy Jézus Krisztust várva és a Makkabeusok korában ismételten ezzel szembesült.

Napjainkban sem távoli az idegen és ellenséges erkölcs, rend, vallás fenyegetése. Igaz és ingadozó együtt él. Megbízhatatlan a bizakodóval egy hazában, helységben. De nem egy táborban és egy akolban. Marad-e köztünk állhatatos ember és nemzet napjaink megingott világrendjében? A 125. zsoltárral azt valljuk, hogy vannak kegyes életűek, akik nem inognak meg. Felkínálhatják nekik az előnyt, a bérencek életmódját, akkor sem állnak át a másik táborba, mégsem válnak hitehagyottá. Nem paktálnak le a hatalom képviselőivel és kiszolgálóival, nem vallják hol ezt, hol meg éppen az ellenkezőjét. Pedig ilyenekre épít a hatalomra éhes gonosz, útja és szíve (azaz viselkedése, normái, gondolkodása) nem egyenes, hanem Kecskeméthy István zsoltárfordítása szerint „facsaros”, össze-vissza tekergő, többszörösen kicsavart.

Ne nyújtsa hát soha kezét a tisztességes hívő gonoszra!

           Hogy a hitlen népekkel egybe
           Ne essék bűnbe.

Nem árt az óvás és óvakodás, mert a következő birodalom sem lesz igaz, és csalogató igyekezete sem szűnik meg. Óvhatja magát a kegyes ember? Igen, mert 

           Isten az ő népét
           És ő híveit körülvészi.

Leképezi ezt a rendületlen álló Sion, és a várost körülölelő hegykoszorú. Rábízhatjuk magunkat mi is, „nagy hiedelemmel”, mint Izráel a fogság előtt és után. A gonosz jogara, felségjele, királyi pálcája pusztulásra ítélt birodalom jelvénye.

Hiánytalan egész, beteljesedés – ez a Biblia szerint a békesség. Csönd is, háborúság nélküli állapot, de több: beteljesült bizalom. Ezt az áldásos állapotot keresi a szent helyre igyekvő, erre talál rá, erre mond áldást a lelki Izráel. Szenci Molnár úgy fordította, ahogy a Bibliában van:

           De Izráelnek békességet
           Ád csendességet.

Mi most azt énekeljük, hogy a békességet „ő híveinek” adja.

Zsoltáros bizodalomból magasz­ta­lás fakad. Ráday Pál ezért választ­hatta hódoló énekéhez – „Dicséret a Szent-Háromságnak” (RÉ 245) – a 125. zsoltár dallamát. Bár mind­annyiunkra illene:

           Mint a Sion hegye, megállnak,
           Nem ingadoznak.

Fekete Csaba