RÉ 51
Megkönyörülhet az uralkodó a halálraítélten, aki menthetetlen, kérvényét már elutasították. Halálfia az ilyen, siralomházi sors a bűnösé. Summázzuk eszerint a Bibliát: Isten kegyelmes hozzád, elveszetthez. Nyomatékkal hirdeti ezt az 51. zsoltár, amelyet negyedik bűnbánati zsoltárnak neveznek a régi atyák óta. Prófétai szemlélet a háttere, ősidőktől, ezért alkalmas olyan halálos bűnbe keveredett istenes ember életében, mint Dávid. Nem akkor hevenyészett valamilyen zsoltárt Nátán próféta, amikor Izráel királyát szembesítette azzal, amit elkövetett: „Te vagy az az ember!” (2Sám 12,7)
Páratlan hely ez a Bibliában. Társul még hozzá ez is:
bűnöm mindenkor forog előttem,
Melyet csak te ellened cselekedtem…
Nem illem, szokás, nem is csupán a másik ember sérelmére, egyedül Isten ellen követünk el minden galádságot, embertelenséget, hitetlenséget, szándékos ártást.
Mint leprás hihetetlen gyógyulása, úgy nyilvánul meg az isteni könyörület, a „bizonyos engedelem”, azaz megbocsátó irgalom. Magamtól nem jutok el oda, hogy „szépen megtisztulok”. Az izsópcsokorral hintett víz poklosok, betegesek, fertőbe keveredett életűek belső állapotának megújítását jelképezi (3Móz 14,4; 4Móz 19,6). Nem varázsszerként, ezért nem is papi, hanem teremtő hatalom kell hozzá, a zsoltáros könyörgés szerint: „teremts tiszta szívet énbennem…” Az ilyen szív nem kellemes és emelkedett érzelmeket, hanem ép és megszentelt gondolkodást, szennyezetlen értelmet jelent. Teljesül, amit az imádkozó áhít: „Az erős lelket újítsd meg bennem…” Ez sem áll hatalmamban. Mint a Szentlélek bármely ajándéka. Oly fontos ez, hogy az áldozatra alapozott kultusznál fontosabbnak nyilvánítja a zsoltár az „alázatos lelket” és a „töredelmes szívet”. A fogságból visszatérők szertartási könyörgéseként hozzáfűzték az álmot, hogy a megépült ősi falak között áldozati szertartás is lesz ismét.
Sok századon át volt a napi első könyörgés elkezdése: „Nyisd meg azért az én ajakimat…” Ez vértez fel tanításra. Bűnöst jóra ki tanít? Ki térít meg? Akit megtisztított a kegyelem lelke. Miért hiányzik ez a zsoltár gyülekezeteink énekléséből? Nincs jelen reformátusságunkban sem. Mintha szükségünk sem volna megtisztulásra, hát nem is vágyuk rá. De nem is tanulnak tőlünk ennek értelmében a bűnre csábultak, nincs is köröttünk bűnükből megtértek ünnepi serege. Úrvacsorán volna a helye e zsoltárnak. Legalább néha. Elolvasott bűnvallás helyén. Előbb azonban lelkünkben és életünkben kell szólnia.
Fekete Csaba