„Herz und Herz vereint zusammen” („szív a szívvel eggyé válik”) – e szavakkal kezdődik Nikolaus Ludwig von Zinzendorf (1700–1760) éneke. Az általunk használt fordítás szerint ez a gondolat a második sorba kerül: „Forrjon szívünk egybe hát…” Minthogy ez az ének hol egyedül Zinzendorf nevével jelent meg, hol vele együtt Christian Gregor (1723–1801) is szövegszerzőként van megjelölve, nehéz pontosan kideríteni, hogy a hétversszakos énekből mennyi tulajdonítható Zinzendorfnak, és mely versszakokat írta utólag az énekhez az inkább zeneszerzőként ismert Christian Gregor.

Zinzendorf a Herrnhuti Testvérközösség alapítója, pietista lelkész, teológus, költő, énekíró. A szászországi cseh–morva testvérekből alakult gyülekezet missziói nyitottságát mutatja, hogy Zinzendorf halálakor a testvérgyülekezet kétszázhuszonhat misszionáriust foglalkoztatott huszonkét országban. Ez a ma is élő közösség adja ki évente a világszerte népszerű bibliaolvasási naptárat, a die Losungent, amely Útmutató néven a magyar evangélikus egyház hivatalos bibliaolvasó kalauza.

Nem kevésbé nagy hatású az „Isten szívén megpihenve” kezdetű ének, amely testvéri összetartozásra és szeretetteljes lelki összehangolódásra buzdítja a hitben élő embereket. (Billy Graham 1989-es evangélizációjának is ez volt a kezdő éneke, amely több tízezer ember ajkáról csendült fel egyszerre a Népstadionban.) Benne van az a gondolat, hogy itt nem emberi szervezés köti össze a szíveket, hanem maga Isten végzi el azt a csodát, amelyben a legkülönfélébb emberek szeretetben eggyé kovácsolódnak, egybeforrnak. Nem nehéz felismerni a bibliai párhuzamokat: „Ő a fő, mi néki tagja” – énekeljük, majd a második versben a páli levelekből ismert kép (1Kor 12,12kk) tűnik fel: „egy közös test tagjai…” A harmadik versszak végén Jézus szavai csengenek vissza: „Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.” (Jn 13,35)

Érdemes megemlíteni, hogy Zin­zendorf mintegy kétezer (!) éneket írt. Alig tudjuk felfogni, hogy olyan tevékeny lelki és szervezői munka mellett hogyan jutott rá ideje és energiája. Ő írta énekeskönyvünk 434. énekét is: „Vezess, Jézusunk…”

Az „Isten szívén megpihenve” dallama mind ritmusában és szerkezetében, mind hangulatában, a hangsorok felépítésében, dallamirányaiban erősen emlékeztet Beethoven IX. szimfóniájának Örömódájára, de legalább egy évszázaddal régebbi annál. Könnyen megtanulható, talán ezért is vált sok-sok lelki közösség gyakran elővett énekévé: „Forrjon szívünk egybe hát!”

Vizi István