RÉ21 239, RÉ 261
Balassi Bálint (1551–1594) ránk maradt vallásos énekköltéséből alig néhány verset (RÉ 220, 252, 261) tartalmaz énekeskönyvünk, és ezek az énekek is csak a 20. századtól kaptak helyet a református gyülekezeti éneklésben. Csomasz Tóth Kálmán úgy véli, hogy e „mostoha bánásmódnak” az az oka, hogy bár Balassi Bornemissza Péter tanítványaként meggyőződéses protestáns volt, de élete utolsó szakaszában katolikus vallásra tért. Ennél talán valószínűbb, hogy a kevés szövegátvétel mögött az énekek szubjektív hangvétele állhat. Bár a bűnös, kísértések között élő, mégis hívő ember Istenhez forduló vallomása nem ismeretlen a 16. század hazai vallásos költészetében, mégis Balassi egyéni hangvételű költeményei kevésbé alkalmasak a közösségi használatra.
Énekeskönyvünk 261. dicséretének szövegét a költő a záró versszak tanúsága szerint a tenger partján, Oceanum mellett szerezte 1591-ben. A költemény címe is arra utal, hogy itt a hazájától messze sodródott, már csak Istenben bízó, hozzá könyörgő ember sóhaját olvashatjuk. Az eredetileg kilencstrófás, lírai remekműből ma csak négy versszakot tartalmaz énekeskönyvünk – ez a sajnálatos csonkítás érinti azokat a versszakokat is, amelyekből előtűnne, hogy Balassi könyörgése rokon Nagybáncsai Mátyásnak a tizenöt versszakban megverselt 71. zsoltárparafrázisával (Ne hagyj elesnem, RÉ 257). Olvassuk el Nagybáncsainak, a „gyermekségétől fogva” hívő embernek vallomását, és tegyük mellé Balassi sorait:
Gyermekségemtől fogván egyedül csak tetőled vártam,
Mint atyja után fiú kiáltván, könyörögvén jártam.
Most is csak benned reménségemet, Uram, helyheztettem,
Magam rád hadtam, rád támaszkodtam, te alád vetettem.
Balassi verséhez énekeskönyvünk azt a 16. századi dallamot ajánlja (RÉ 241), amely saját korának széles körben ismert és használt éneke lehetett. A népszerű dallamot világi szöveggel is használták, igen szép népi változatát is ismerjük Kodály gyűjtéséből (Szép violácska). Ahogy több korabeli ötös, úgynevezett volta típusú dallamnál, úgy ennél az éneknél is jellemző, hogy a katolikus könyvek páratlan ütemekbe rendezik a dallamot, a református énekeskönyvek pedig páros ütemben adják ugyanezt. Az ötös szótagú énekek különböző, páros-páratlan elrendezése a népzenében sem ismeretlen: Elment a két lány (páratlan), Széles a Duna (páros), Kis kacsa fürdik (páros és páratlan elrendezése is ismert). Bár Balassi szövegéhez talán jobban illene a dallam páratlan elrendezése, mégis úgy véljük, hogy a dallam ismertsége okán azon ne változtassunk, fontosabb, hogy Balassi szép könyörgő énekét minél több gyülekezet használja, akár valamennyi versével!
Papp Anette