Rejtve ne maradjon a bibliaolvasó és az éneklő előtt az 5. zsoltárban ütköző két magatartás. Váltakozva kapnak hangot. Ez a keresztyén ember tapasztalása világszerte. Bizakodik a hitvalló, nem csupán esedezik oltalomért és meghallgatásért, a másik, istentelen fél ellen kér védelmet. Fokozás vonul végig a zsoltáron. Nyitányul a könyörgő suttogva kér, aztán felerősödik esengése:
           És hallgasd meg kiáltásomat,
           Midőn hívlak, királyomat. 

Ellenzői képtelenek őszinteségre, „mert szájukban nincs egy igaz szó”; de ennél fokozottan keményebb a valóság. A felszínen beteges csalók és hazudozók, valójában orgyilkosok. Nyelvük és viselkedésük árt, mert a káros töltőanyaggal kevert élelmiszerek reklámozásától a szem­fényvesztő politikai játszmákig és népirtásig minden galádságot igaznak hamisít.

 „Büntesd meg, Uram Isten, őket!” Óhajthatjuk-e az ilyeneknek, Isten esküdt ellenségeinek vesztét? Kérnünk kell. Nem szabad óhajtanunk győzedelmüket, nehogy hatalmukba kerítsék az életrend feletti uralmat, bitorolják Isten királyságát és szentségét, az őszinte és igaz hitvallókat nyomorgassák. Valójában nem döntésük (tanácsuk, találmányuk) csődje forog kockán, hanem az isteni igazság végső érvényesülése. Hogyne szeretnénk ezt magunk is látni, még életünk folyamán megtapasztalni!

Isten szentsége és királyi uralma a teremtés rendjét is meghatározza. Az örök rend pusztítására fognak össze a gonoszok, Isten ellen lázadók, ezt akarják megváltoztatni.

A hűségesek meg végül oltalomra számíthatnak, ha ez a bűnök éjjelén nem látható is mindenkor. Ezért vágynak a felvirradó világosságban templomba lépésre, ahonnan az álnokok és kábák (eszeveszettek) távol űzettetnek, nem tartózkodhatnak az örökkévaló hajlékban. Ettől még ez a zsoltár nem csupán reggeli ének. A virradta előtt történő meghallgatás a feltétlen oltalom bizonyos jele. Istenes embernek természetes a pirkadati imádság. Jézus is ezért vonult el napkelte előtt imádkozni (Mk 1,35). Elizeus szolgája is hajnali órán döbbent rá a körös-körül felvonult hódítókra (2Kir 6,15), de a próféta azt is látta, ami rejtve volt szolgája előtt.

Erre a dallamra énekeljük a 64. zsoltárt is (Hallgasd meg, Uram, könyörgésem), hasonló a tartalma.

A genfi zsoltárok alkotói gondoltak ilyen kapcsolódásokra is. Módosult Szenci Molnár verse egy helyen. Mind megrontatnak helyett azt énekeljük: megútáltatnak. Valóban erre méltók a szent elrendelés megrontása miatt. Velük ellentétben a megtartottaknak részük lesz az örökké tartó oltalomban.  

Fekete Csaba