Könyörgés a lelki ételnek és italnak adásáért

RÉ 379

A Szentháromság vasárnapját követő vasárnapokat folyamatosan számolja a protestáns gyakorlat az új egyházi év kezdetéig, adventig. Ezek­kel a vasárnapokkal ugyan megszakad az üdvtörténeti ünnepeknek az a sorozata, amelyben az Isten megváltó tervének megvalósulását szemléljük, de az egyházi esztendő íve nem törik meg, hiszen ezeken a vasárnapokon azzal, hogy az egyház és az egyháztagok személyes életére és küldetésére koncentrálunk, a keresztyén életünk értelme teljesedik ki. Ennek az időszaknak az egyik legszebb dicsérete énekeskönyvünk 379. számú éneke.

A 16. századi vers költője ismeretlen. Énekeskönyvi énekként először 1566-ban, a Váradi énekeskönyvben jelent meg, így keletkezését a 16. század derekára tehetjük. Valószínű, hogy a vers nagyon hamar népszerű lett, hiszen legalább kilenc másik énekvershez adták nótajelzésnek az Emlékezzél, Úr Isten, híveidről szövegkezdetet. Az éneknek első megjelenésétől szabálytalan 11-es és 10-es sorokból építkező strófaszerkezetét mai énekeskönyvünk állandó 11-11-10-10-es strófákba rendezte, és az eredeti szövegen is igazított. A legfeltűnőbb a második versszak „átírása”, ahol a 16. századi vers az élet kenyerére utaló bibliai könyvet is megnevezte:
           Adjad nékünk mindenkor életünkben
           Az kenyeret, mely vagyon szent igédben
           Kiről szóltál szent János könyvében
           Mellyel élünk örökké életünkben.

 Dobszay László szerint az ének különös ritmusát valószínűleg változatosan tagolt, nem mindig 4+4+3-as osztású parlandóban kell keresnünk. A szöveghez adott korabeli dallamutalások általában szabályos 11-esek, így tehát jellege szerint énekünk a 11-esek régi, a parlandó felé közelítő típusába tartozik. Ez számunkra azt jelenti, hogy dicséretünk éneklésekor ügyeljünk a szabadabb, szövegszerű megszólaltatásra. (A régies 11-es jelleget az is erősíti, hogy Csomasz Tóth Kálmán szerint énekünk dallama valamely, ma már ismeretlen középkori dallamban gyökerezik.)

Dicséretünket kéziratos katolikus gyűjtemények és Kájoni János nagyhatású énekeskönyve, a Cantionale catholicum is tartalmazta, és a doxológia elhagyásával az unitárius kéziratos és nyomtatott énekes gyűjteményekben is rendre megtaláljuk.

Dicséretünk értékét jelzi Gárdonyi Zoltán vegyeskari feldolgozása, illetve Gárdonyi Zsolt gordonkára és orgonára készített variációsorozata is. Ajánlom azoknak a gyülekezeteknek, ahol még az éneket nem ismerik, nem használják, hogy az adventig tartó, gyülekezetépítő, Szentháromság utá­ni időben a dicséretet tanulják meg!

Papp Anette

Hasonló anyagaink