Énekeskönyveinkben 1560-tól a 19. század elejéig szerepel az az ismeretlen szerzőtől származó, kilencstrófás költemény, amely – mint arra záró verse is utal – a 125. (124.) zsoltár versbe szedett parafrázisa.

Maga a költemény a bibliai zsoltárnak szabad átköltése, de a gondos olvasó sok párhuzamot, egybecsengést – és persze a kor szo­kásai szerint sok kiegészítést, aktualizálást is – talál a bibliai zsoltár és a parafrázis között. Szinte azonos szavakkal indul a két szöveg: Akik bíznak az Úr­ban, olyanok, mint a Sion he­gye… (125. zsoltár) – Akik bíznak az Istenben, el nem vesznek éle­tekben…, Ugyanígy nagyon kö­zel áll a zsoltár negyedik verse, a Tégy jól Uram a jókkal a parafrázis ötödik strófájához:
           Tégy ezekkel jót Úr Isten,
           Akik bíznak szent igédben…

S talán ez a verssor, és az összes versszakot záró Idvezülnek hitben refrén-sor foglalja össze leginkább mind a parafrázis, mind az eredeti zsoltár lényegét. Aki bízik, hisz, azt az Úr megőrzi és üdvözíti.

A háromsoros versszakok eredeti metrumképlete 8, 8, 6, és minden versszak az imént idézett refrénnel zárult. Ma az énekeskönyvünkben található szöveg (RÉ 423) elhagyta a sorzáró refrént, és a metrumképletet is átalakította (9-8-8).

A 16–17. századi forrásokban sajnos dallamot nem, csak nótautalást adtak a szöveghez. Vala­mennyi, a szöveghez rendelt dallam (vagy az idézett dallam utóda) szerepel a mai énekeskönyvünkben is (RÉ 415., 456., 485.), de mindegyik dallam más metrumképletű, és nem utolsó sorban csak egy van közülük, amely háromsoros.

Így a mai énekeskönyvi szövegváltozat metrumképletének átalakítása érthető, hiszen így, az alakítás után a Jézus Krisztus, szép fényes hajnal (RÉ 485) dallamához illeszkedik a szöveg.

A strófákat záró refrén, amely – mint arra már utaltam – mintegy foglalata lenne a zsoltár üzenetének, elmaradt. A refrén elhagyását a szerkesztő, Csomasz Tóth Kálmán azzal indokolja, hogy a „többi sorokkal egybehangolt és velük rímelő harmadik sorokat” alkottak, azaz a csiszoltabb formát tartották fontosabb szempontnak. Megfontolandó, hogy az eredeti, refrénes szerkezet, amely akár „aranymondásként” tömör foglalatát adhatná a zsoltárnak, visszakerüljön a strófák végére.

Papp Anette