A te Szentlelkedet adjad nékünk

RÉ 371

Búcsúbeszédeiben (Jn 15–16) Megváltónk többször említi, ígéri a Szentlélek eljövetelét. 371. dicséretünk második versében erre az ígéretre hivatkozva kérjük a Pártfogó, Vigasztaló segítségét, jelenlétét. Jé­zus Krisztus megváltásunk bizonyságát szerezte meg nekünk halálával és feltámadásával (1. vers), „egy Mesterünk”-ként a földi életünket segítő, szabályozó parancsolatokra is megtanított bennünket, ígérete szerint azonban a Szentlélek az, aki
           Mi szívünket megújítsa,
           És sebeinket gyógyítsa:
           Bűnös életünket megjobbítsa
,

azaz a mindennapi életben bennünket segít, tanácsol, vezet. Dicséretünk 4–6. versei is a munkához, a hitvalló élethez kérik Isten élő Lelke segítségét, a 6. versben pedig hangsúlyosan említik azt az ajándékot, amelyre egyházunknak, különböző közösségeinknek ma is oly nagy szüksége van:
           Plántáljon nagy egyességet,
           Igaz és szent szeretetet,
           Szívünkbe isteni szent félelmet.
 (6. vers)

E ma is friss mondanivalójú, hitvalló ének a reformáció második századától kezdve megtalálható a szertartási énekeket tartalmazó graduálokban, ám nem azok pünkösdi részében, hanem számos más dicséretünkkel (RÉ 214, 222, 428, 490, 491, 492) együtt a mindennapi himnuszok között (Hymni quotidiani). Az ének szövegében egyetlen változás történt: a harmadik vers végén eredetileg Veszett erkölcsünket megjobbítsa szöveg szerepelt.

Az 1636-os, I. Rákóczi György megrendelésére nyomtatott Öreg Graduálban a szöveg fölött egy, a ma ismerttől eltérő dallamot találunk, amely nem más, mint az Ave maris stella kezdetű, a középkorban igen népszerű Mária-himnusz. Nem ez az egyetlen példa a középkori dallamok más szöveggel való közlésére (átörökítésére). Adventi dicséretünk (RÉ 301) dallama is teljesen más, új szöveget kapott a reformáció után, 485. dicséretünk hajnali Mária-énekből reggeli Krisztus-dicséretté vált, de kevéssé ismert, hogy a Regina coeli laetare Mária-antifóna is Krisztusra mutató szöveggel (Örülj és örvendezz, keresztyéneknek gyülekezete), húsvéti introitusként élt tovább a graduálokban és az énekeskönyvekben egyaránt.

Említettük, hogy 371. dicséretünk pünkösdre utaló, ám általános használatú ének. Ezt erősíti az Öreg Debreceni Énekeskönyvbeli megjelenése – ma használatos dallamunk is innen származik –, ahol szintén a mindennapi használatú himnuszok közt szerepel. A pünkösdi ünnepekből kilépve is maradjon mindennapi imádságunk a Szentlélek segítségéért, pártfogásáért mondott könyörgésünk, a 371. dicséret!

Bódiss Tamás

Hasonló anyagaink