Énekeskönyvünk 468. énekét an­gol nyelvterületen a keresztyénség nemzeti himnuszaként emlegetik. Nyom­tatásban először 1779 novemberében jelent meg a Gospel Ma­gazine hasábjain, az Aki értem megnyíltál kezdetű ének szerzője, August Toplady szerkesztésében. Szerzője, az Angliában született Edward Perronet (1726–1792) fran­cia hugenotta család sarja. A család az üldöztetések során előbb Svájcba, majd Angliába menekült, és Edward Perronet – apja nyomdokába lépve – anglikán lelkész lett. Rokonszenvezett a metodista mozgalommal, csatlakozott is a Wesley-fivérekhez. Feljegyezték róla, hogy nagy tiszteletben tartotta a nála huszonhárom évvel idősebb John Wesley-t, és igyekezett elkerülni, hogy az ő jelenlétében kelljen prédikálnia. Amikor mégis erre kényszerült, a szószékre felérve bejelentette, hogy nem érez indíttatást a szólásra, mégis elmondja a világ legnagyobb prédikációját, amely valaha is elhangzott. Azzal felolvasta a hegyi beszédet (Mt 5–7), majd minden magyarázat nélkül leült a helyére…

Az eredetileg nyolc versszak némi változtatással – részben sorrendi cserékkel, részben tömörítéssel – került be magyar nyelven először a Hozsanna, majd a Hallelujah énekeskönyvbe, Victor János fordításában. Az énekfordítást később Csomasz Tóth Kálmán dolgozta át, némely versszakra egészen új fordítást alkalmazva.

Az énekhez több dallam is készült: más dallammal éneklik Amerikában, mint Angliában. Mi az angliai változatot vettük át, amelyet Perronet személyes jó barátja, William Shrubsole (1760–1806) komponált. Feltűnően nagy a hangterjedelme, talán érdemesebb lenne egy hanggal mélyebben énekelni, mert a dallam csak egyszer megy le a mélybe, a magas tartományban pedig hosszabban időzik. Furcsállhatjuk, hogy az Őt angyalok, áldjátok sornál miért ereszkedik ilyen mélyre a dallam. Itt az angol eredeti szöveg az angyalokat arra szólítja fel, hogy boruljanak le Jézus előtt, és azt is érzékelteti a dallam iránya, hogy Jézus Krisztus milyen utat járt be a teljes dicsőségig (Fil 2,5–11).

Az ének utóéletéről nagyon kedves az a történet, amelyet E. P. Scott indiai misszionárius írt le: egyszer bennszülöttek vették körül lándzsáikkal, ő pedig a halálra készülve elővette hegedűjét, és ezt az éneket kezdte énekelni. Mire a Ti népek, törzsek... versszakhoz ért, a lándzsák a földre hullottak, és a bennszülöttek barátsággal fogadták az igehirdetőt.

Valaki azt írta erről az énekről, hogy énekelni fogják, amíg keresztyén él a földön, azután pedig a mennyben is folytatják…

Vizi István