Miért vetettél el, Istenem? – teszi fel a mindmáig aktuális kérdést a 74. zsoltár. A zsoltáros Jeremiás siralmaihoz hasonlóan folytatja a panaszkodást, megemlékezve a teljes pusztulásról, arról, hogy „ellenségeid ordítoztak kijelentésed helyén, és kitűzték ott jelvényeiket” (Zsolt 74,4). Ma is időszerű a megszólaló üzenet, és éneke azoknak az üldözött keresztyéneknek, akiknek erőszak fenyegeti templomait, hitét, vallását és néha életét is. Ha ma úgy érezzük, hogy van aktualitása a kiáltásnak, akkor mennyivel inkább tarthatta övének a zsoltárt a 16. század megkínzott keresztyénsége! A mohácsi csatavesztés után a törökök elfoglalták az országot. Mi szólalhatna meg ebben a teljes káoszban és fejetlenségben hitelesebben a zsoltáros szavainál?

Ezt a különösen is húsbavágó aktualitást érezhette meg a reformáció korának egyik legimpulzívabb alakja, Sztárai Mihály is, aki – dacolva minden veszéllyel és ellenséggel – akár napi huszonöt-harminc kilométert gyalogolva hirdette az evangéliumot ebben a felperzselt országban. Korának magyar reformátoraival együtt hitte, hogy a török ellen a legerősebb védelem az evangélium hirdetése, és a szabadulás egyetlen útja, ha megtérünk Istenhez.

Sztárai megszólaló énekei versbe szedett igehirdetések voltak. Prédikáció vagy még inkább a nemzetért mondott közbenjáró imádság a 74. zsoltár alapján készített, Sok ínségünkben hozzád kiáltunk… (RÉ 384) kezdetű éneke is, amely a ránk maradt tizenhat Sztárai-zsoltárparafrázis közül a legrövidebb, 5-5-6 szótagból építkező nyolc strófa, összesen tizenhat sor. A versfőkből kiolvasható a szerző neve: Starinvs. Nem tudjuk, pontosan mikor írta énekét – zsoltárparafrázisai először hányatott életének utolsó szakaszában, pápai prédikátorsága alatt, Huszár Gál 1574-es énekeskönyvében jelentek meg nyomtatásban, de a szóban forgó átirat csak az 1590-es debreceni énekeskönyv Penitenciáról való szép isteni dicséretei között van meg. Az 1590-es megjelenés után az énekeskönyvek stabil darabja maradt, általában a szerkesztők a zsoltárból vett dicséretek közé illesztették. Protestáns könyveken kívül katolikus gyűjtemények is hozták, az 1674-es Cantus catholici kiadásban is megtaláljuk. Mai énekeskönyvünkben azon ritka 16. századi énekek közé tartozik, amelynek verseit teljes egészében, kevés igazítással olvashatjuk.

Sztárai szép imádságát énekeskönyvünk szerkesztői kiváló és igen népszerű 16. századi dallamhoz illesztették (Szent vagy örökké, RÉ 241), joggal remélve, hogy a 74. zsoltárból szerzett parafrázis népszerű lesz. Tegyünk érte, hogy óhajuk teljesüljön!

Papp Anette