Nem a hallelujás zsoltárok körébe tartozik, és dallama sem egyszerű, mégis egyik legismertebb énekünk a jó pásztorról szóló 23. zsoltár.

Istenbe vetett bizodalmunkról szól az Ószövetség nyelvén; az ókori keleti népek uralkodóikat mint pásztorokat látták, akik felügyelete alatt biztonságban élhetnek. Nem véletlen, hogy Jézus egyik közismert példázata is a jó pásztorról szól.

Életünk minden területén és minden időben erőt és vigasztalást nyújt e zsoltár. Énekelhetjük reggel vagy este, asztali áldásként (Asztalt készítesz, eledelt adsz bő­ven), vagy húsvéti időben (A békesség Istene pedig kihozta a halottak közül a juhok nagy pásztorát. Zsid 13,20). Erőt meríthetünk belőle betegség, temetés, gyász alkalmával is, az örök élet reménységében bízva:
           Az Úr énnékem megengedi nyilván,
           Hogy mind éltiglen lakjam ő házában.

Végül, de nem utolsósorban úrvacsora előtti vagy azt követő ének is lehet a 23. zsoltár.

Dallama nem könnyű. Hosszú sorokból áll, és ezen belül is a 3–4. sor kapcsolódásánál a kotta szerint még levegőt sem vehetünk. Összeér, összehajlik e két sor, ami a művészi változatosságra törekvő reneszánsz verselés fontos sajátsága, ám jelentős problémát okoz a gyülekezeti éneklésnél. Nem véletlen, hogy a genfi őskiadások után már néhány évtizeddel hosszú hangot és szünetet találunk a dallam 3. sora végén, amely a 4. sor kezdete előtt levegővételre ad lehetőséget. A Psalterium Hungaricum első kiadásai is átvették ezt a megoldást, mert csak így lehetséges a zsoltár nyugodt, nem kapkodó éneklése. Tegyünk így mi is!

Szintén a művészi kifejezés eszköze a zsoltárdallamok ritmikai változatossága. Bár az azonos versszerkezet soronként azonos ritmust is eredményezhetne (próbáljuk meg az első sor ritmusával elénekelni a teljes zsoltárt!), a második sor mégis öt hosszú hanggal indul, a harmadik sor vége megállás nélkül áthajlik a negyedikbe, amelyik viszont öt rövid hanggal kezdődik. Ezek a verselési és dallamformálási bravúrok egyben a genfi zsoltárkönyv befogadásának nehézségét is okozták és okozzák, nem véletlen, hogy gyülekezeteink az eredeti genfi ritmussal mindig nehezen tudtak azonosulni.

A 23. zsoltár nemcsak a jó pásztor, hanem a vendéglátó házigazda hasonlatát is elénk adja. E kettős üzenet szerint Urunk védő és gondoskodó szeretetét nemcsak földi életutunk során, hanem majd az égi otthonba érkezésünkkor is megtapasztalhatjuk. Erősítse hitünket eb­ben is a 23. zsoltár!

Bódiss Tamás