RÉ21 667, RÉ 488
„Szent, szent, szent a Seregek Ura” – éneklik a szeráfok Ézsaiás elhívásakor (Ézs 6,3), és a négy mennyei élőlény ugyanezt zengi az égi trónus körül: „Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt, és aki van, és aki eljövendő!” (Jel 4,8) A latin kezdőszó után Sanctusnak nevezett ének azért vált különösen népszerűvé a keresztyénség első századaiban, mert összefüggést láttak a háromszor ismételt ’szent’ felkiáltás és a Szentháromság között. (Most vizsgált 488. énekünk is éppen Szentháromság vasárnapjára íródott.) Az Ézsaiásnál található Sanctus-ének szó szerint hangzik fel a 176. énekünk soraiban, de visszacseng több más énekünkben is (RÉ 165,2, RÉ 166,3, RÉ 251,2).
Reginald Heber (1783–1826) éneke inkább a másik igehelyhez, a Jelenések könyvében leírt mennyei istentisztelethez kapcsolódik. Ahogy a vének leteszik koronájukat a trónus elé, hódolva a fenséges Úr előtt, úgy csatlakozunk mi is alázattal a mennyei istentisztelethez. Előttünk még láthatatlan a szentségben lakozó Isten:
Földi köd bár elfed
És bűnös szem nem látja dicsőségedet…
– hiábavaló próbálkozás is lenne a Szentháromság titkát megfejteni. Ez az ének jól szemlélteti, hogy a Szentháromságot nem megértenünk, hanem imádnunk kell.
Az ének írója, Reginald Heber már egészen fiatalon tehetséges költőnek bizonyult, és viszonylag rövid életében a lelkészi munkája mellett sok verset, éneket írt. A külmisszió elkötelezettje volt, ahogy ez jól látszik a Hallelujah énekeskönyvben magyarul is megjelent, Grönland jeges vidéki kezdetű énekében. Élete utolsó három évében Kalkutta püspöke lett, de missziói szolgálata még távolabbra nyúlt, egészen Ausztráliáig.
A dallam későbbi (1861), szerzője John Bacchus Dykes (1823–1876) anglikán lelkész, aki mintegy háromszáz énekdallamot hagyott maga után. Énekeskönyvünkben nyolcadok és negyedek jelzik a rövid és hosszú hangokat, hagyományos lejegyzésben negyedeket és feleket láthatunk. Meghallgatva angol kórusok énekét, inkább lassú, méltóságteljes előadással találkozunk, amint a mennyei seregek hatalmasan hömpölygő énekét igyekeznek megjeleníteni, szinte minden szótagot külön hangsúlyozva. A mi énekeskönyvünk kottaképe inkább a reggeli éneklés friss örömét és lendületét sugallja.
Énekünk magyar nyelven a Hozsanna énekeskönyvben jelent meg Kecskeméti Ferenc fordításában. Csomasz Tóth Kálmán későbbi igazításai a szöveg könnyebb érthetőségét szolgálják (például Kerubim, szerafim helyett Angyali seregek), de talán jobb prozódiájú, új fordítást is érdemelne az ének.
Vizi István