Az amerikai polgárháború befejező szakaszában, 1864 októberében történt, hogy a déliek csapatai elvágták az északi (uniós) hadtest utánpótlási vonalát Atlanta környékén. A szorultságba került csapat vitézül, ám egyre elkeseredettebben harcolt. A már-már elveszett csata akkor fordult meg, amikor egy tiszt hirtelen meglátta a harminckét kilométer távolságban a magaslaton lengetett fehér zászlójeleket, amellyel ezt üzenték a harcolóknak: Hold the Fort; I am coming, azaz Tartsd az erődöt; Jövök.

Philip Paul Bliss, a 19. század ame­rikai evangéliumi mozgalmainak egyik nagy hatású énekszerzője en­nek az eseménynek hatására írta meg Ho, my comrades, see the millions kezdettel 471. dicséretünk eredeti szövegét Daniel Webster Whittle vezérőrnagy beszámolója alapján. Bliss szegény családból származott. Szerény, vonzó, megnyerő egyéniség volt, akit korán megérintett az evangélium, és teljesen az evangélium szolgálatára szánta életét D. L. Moody, valamint Ira Sankey közeli munkatársaként. Fiatalon – harminc­nyolc évesen – tragikus vonatszerencsétlenségben hunyt el.

A Ho, my comrades egyszerű kottalapokon terjedt, ám így is gyorsan népszerűvé vált, különösen széles körben használt köznapi kifejezéssé lett a Tartsd az erődöt! felszólítás. Magyarul először a Hozsánna! és a Hallelujah! gyűjteményekben jelent meg, majd 1921-től, az akkori új énekeskönyv Hozsánna-énekek című fejezetének részeként a hivatalos református énekeskönyvben is helyet kapott. Szász Béla fordítását Csomasz Tóth Kálmán javította, alakította tovább, így került át a dicséret mai énekeskönyvünkbe.

Gyülekezeteinkben igen népszerű ez az ének – sok esetben konfirmandusoktól lehet hallani –, mások azonban éppen népszerűsége, illetve feltűnően indulós jellege miatt kerülik. A felszínesnek mutatkozó zenei anyag ellenére lássuk be, hogy ez mégsem győzelmi ének, nem katonai felvonulások üresen pufogó indulója. Ha visszagondolunk a szöveget ihlető történelmi szituációra, akkor inkább úgy kell látnunk, mint biztatást, az utolsó mentsvár utáni kiáltást, amely a keresztyén élet küzdelmeiben, csüggedéseiben arra buzdít: emeld fel a fejed, lásd meg a jelet, amely Jézus közeledéséről, az ő közellétéről tanúskodik! Ne add fel a harcot, mert Jézus veled van, és övé a végső győzelem! Érdemes ehhez Révészné Váró Margit átdolgozásának refrénjét is felidézni, amely a régi jugoszláviai énekeskönyvben így található: Eljön újra Jézus hozzánk, harcba ő vezet, Nála nélkül semmi módon győzni nem lehet.

Bódiss Tamás