„Pásztorom s vezérem énnékem az én Uram”

RÉ 260

Ahogy az ókeresztyén korban, úgy a 16–17. századi ember imádságos mindennapjaiban is központi helyet foglaltak el a zsoltárok. Kezdettől fogva a Zsoltárok könyvéből vett néhány vers vagy akár egy-egy zsoltár hosszabb szakasza szőtte át a mise-liturgiát, de még inkább a reggeli és esti imádságos alkalmak voltak a zsoltárok megszólalásának fő alkalmai. Ezt a „zsoltáros lelkületet” vitte tovább, illetve újította meg a reformáció. Továbbvitte: hiszen a zsoltároskönyv bibliai szövegei nem tűntek el a liturgikus gyakorlatból, de meg is újította azzal, hogy az eredeti bibliai szöveg mellett verses átira­tokban is használták a zsoltárt.

Református énekeskönyvünk 260. számú dicsérete a 23. zsoltár verses átirata. A versfők kezdőbetűi a szerző nevét is megadják: SzTARAI MIHAL. A hosszú ideig török hódoltsági területen működő, élete nagy részét térítő, egyházszervező munkában töltő volt ferences szerzetes a hagyomány szerint a laskói templomdombon esténként hegedűje kíséretében szép hangos szóval dicsérte Istent, és énekelte zsoltárait. Ma összesen huszonegy énekét ismerjük. Énekeinek kétharmada, pontosan tizenhat zsoltárparafrázis. Ez egyben azt is jelenti, hogy Sztárai a kortársai között a műfaj legtermékenyebb képviselője volt. Zsoltárparafrázisai minőségükben is kiemelkedők.

A 23. zsoltárparafrázissal kapcsolatban annyi bizonyos csupán, hogy nyomtatásban először 1574-ben, Huszár Gál Komjátiban nyomtatott gyűjteményében szerepelt, és ezután a 19. századig a református énekeskönyvek kihagyhatatlan tétele lett. A Sztárai-vers teljes terjedelme az a tizenegy strófa, amit mai énekeskönyvünk is tartalmaz. Sztárai egy sorral kibővítve használja a nagy Balassi-strófát: míg Balassinál három hosszú sorból, addig Sztárainál négy sorból állnak a versszakok. A hosszú sorokra és bővített versszakra azért lehetett szüksége Sztárainak, hogy minél bővebben taníthasson – sőt, prédikálhasson – a 23. zsoltárról, hiszen a zsoltárszöveget nemcsak árnyalja, költői képekkel gazdagítja, hanem magyarázza is. Versének korabeli népszerűségét és széleskörű használatát az is bizonyítja, hogy a protestáns könyveken kívül az unitárius repertoárban, valamint a honi és erdélyi katolikus gyűjteményekben is megtaláljuk. Ma talán méltatlanul kevés gyülekezet ismeri, használja Sztárai egykor oly népszerű énekét. Ha a reformáció évében lesz arra is alkalom, hogy régi szép, míves énekeinket megismerjük, Sztárai zsoltárparafrázisáról ne feledkezzünk meg, hiszen ebben az énekben Isten megitat engemet ő lelki italával (…) Evangéliumnak anyaszentegyházban ő prédikálásával.

Papp Anette

Hasonló anyagaink