185. számú dicséretünk szinte felkiáltásként hirdeti meg a húsvéti örömhírt: Krisztus feltámadott! Az ezredforduló táján már Európa-szerte kedvelt kanció egyben ma ismert legrégebbi, magyar nyelvű egyházi énekünk is. Szövege az 1430 táján Kassa környékén keletkezett többszólamú kottatöredék egyik oldalának felső margóján német, cseh és lengyel mellett magyar nyelven is olvasható. Dallamát kis eltérésekkel minden nemzetközi forrásban azonos módon találjuk meg.

Luther szerint ezt az örömhimnuszt „mindig el kellene ismételnünk, valahányszor Urunk feltámadására gondolunk”. E dicséret dallammotívumaiból formálta meg egyik leghíresebb énekét is, a Christ lag in Todesbanden (magyarul: Krisztus a halál fogságába adaték mi bűneinkért) korált. A hatalmas ívű, drámai elemeket is tartalmazó hét versszakos szöveghez Luther kibontotta, átformálta a középkori dallamot. Nem vetette el azonban azt sem, hanem a középkori éneket is megtartotta, és egy verses, Halleluja-szakasszal kibővített formában – ahogyan mi is énekeljük – felvette ezt is énekeskönyvébe.

Manapság talán minden gyülekezetben elhangzik húsvétkor a 185. dicséret, ősi eredete ellenére mégsem tartalmazták a magyar reformáció énekeskönyvei. Nálunk a 20. század elején bukkant fel először: Victor János Hozsán­na! című gyűjteménye, majd a belmisszió másik legjelentősebb énekeskönyve, a Hallelujah! tette közzé. Minden bizonnyal német forrás alapján közölték, annak felütéses – súlytalan – sorkezdeteivel együtt. A dallam Árokháty Béla 1939-es jugoszláviai énekeskönyvében nyerte el azt a méltóságteljes, egyenletes ritmikájú formát, amely szerint ma énekeljük e dicséretet.

A Krisztus feltámadott eredeti funkciója szerint nem kezdőének. Húsvéti örömkiáltás – akklamáció –, amelyet a hasonló dallammotívummal kezdődő híres Victimae paschali húsvéti szekvenciát követően énekeltek. Ahol lehet, ma is elhangozhat előtte a húsvéti eseményt tömören összefoglaló ünnepi szekvencia (van használható magyar szövege), a kettő együtt pedig az ünnepi textust készítheti elő. Ha itt, igehirdetés előtt énekeljük, akkor fennálló énekként húsvétkor is zsoltár – a 118. zsoltár 1. és 12. verse – szólalhat meg. Örömteli és hitünket erősítő, ha az ekkor kezdődő, egészen pünkösdig tartó húsvéti időszak minden istentiszteletén ez lehet az igehirdetés előtti fohászkodás, hirdetvén keresztyén hitünk központi üzenetét: Krisztus Urunk feltámadásának örömhírét.

Bódiss Tamás