Lelki próbáimban

RÉ 338

Bizonyára sokunknak feltűnt a nagyheti énekek között az a személyes hangvételű ének (RÉ 338), amelyben az énekíró a saját kísértései, próbatételei között hívja Jézust segítségül. Vajon ez miért a Jézus szenvedéséről és haláláról írt énekek sorába került?

A kérdésre talán a második versszak második fele adhat kielégítő választ:
           Szemem elé állítsd szenvedésidet,
           Vérrel koronázott, szent keresztedet. 

(Az an­gol eredeti szövegben: Hozd emlékezetembe a szomorú Gecsemánét, vagy még sötétebb képként a kereszt-koronázta Golgotát). A keserű po­hár említése a harmadik versben ugyancsak Jézus Gecsemáné-kertbeli imádságát juttatja eszünkbe. Nyilván ismerhette az énekíró a Zsid 2,18-ban olvasható igét: „Mivel [Jézus] maga is kísértést szenvedett, segíteni tud azokon, akik kísértésbe esnek.” Ennek a reménységnek és bizonyosságnak fényében fogalmazódik meg az ének alapgondolata: Lelki próbáimban, Jézus, légy velem! Van még egy további kapcsolópont is a passiótörténethez – ahogy Jézus a kereszten végül Atyja kezébe tette le a lelkét (Lk 23,46), úgy tehetjük mi is az ének szavaival: Ama végső harcon rád bízom magam… Az ének természetesen nem csak nagy­héten énekelhető: a mindennapi kísértések között személyes imádságként éppúgy ajkunkra vehetjük, mint istentiszteleti, bibliaórai alkalmakon, vagy éppen úrvacsorára készülve.

Csomasz Tóth Kálmán, az ének fordítója a következőket írja a szer­zőről, James Montgomery (1771–1854) énekköltőről: „… misszionárius árvája, diák, majd pék- és gyertyaöntő inas volt, végül költő és újságíró, sőt hírlapkiadó és a bibliaterjesztés, valamint a missziói ügyek buzgó támogatója lett.” Ének­költőként is jelentős: mintegy négyszáz lelki tartalmú éneket hagyott hátra sok más témájú költeménye mellett. Sok éneke megjelent nyomtatásban is angol nyelvű énekeskönyvekben; mi, magyarok inkább csak ezt az egy énekét ismerjük. A Lelki próbáimban kezdetű éneke viszont sokat elárul a költőről: az ének magán viseli az akkor hatvanhárom éves ember viszontagságos életének tapasztalatait, aki nyilvánvalóan ismerte a keresztyén élet buktatóit éppúgy, mint a kísértésekből győztesen kivezető Jé­zus Krisztust.

A szerzővel együtt mi is bizonyosak lehetünk afelől, hogy Jézus képes megőrizni a próbák között, és őt követve végül nekünk is részünk lehet az örök hajlék dicsőségében. „Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr megígért az őt szeretőknek.” (Jak 1,12)

Vizi István

Hasonló anyagaink