Végtelen irgalmú Isten, hozzád kiáltok…

RÉ 216

„A Bibliában különleges helyzete van a Zsoltárok könyvének. Egyrészt úgy tekintünk rá, mint Isten Igéjére, amely által Ő megszólít minket. Másrészt imádságos könyv, amelyben mi mondhatjuk el szívünk indulatait Urunknak.” Molnár Miklós szavai a nagyon tömören fogalmazzák meg a Zsoltárok könyve kettősségét: ige és imádság. A mai ember ebből a „kettős természetből” inkább az igei üzenetet tartja fontosnak, a korábbi korok keresztyénjei pedig inkább imádságos gyűjteményként tekintettek a zsoltárok könyvére.

A zsoltárok egy része ősidők óta szorosan kapcsolódik valamely napszakhoz vagy ünnepi gondolathoz. Ezeket a zsoltárokat az ókeresztyén kortól a napszak vagy az ünnep „saját” zsoltáraként használja az egyház és a hívek serege. Ebből az ünnepi zsoltárrendből a böjti időszak utolsó heteihez az úgynevezett hét bűnbánati zsoltár (a 6., 32., 38., 51., 102., 130. és 143.) kapcsolódik.

Amikor a 16. század reformátorai a bibliai zsoltárokat verses parafrázissá alakították (alakíttatták), akkor vagy egyes, válogatott zsoltárokból (Luther), vagy a teljes zsoltároskönyvből (Kálvin) készített parafrázisokat adtak a hívek kezébe. Magyar földön is megindult már a 16. században a zsoltárparafázis-költés, s ha nem is a teljes zsoltároskönyvet, de számos zsoltárt (többüket más-más szerző jóvoltából több változatban is) felvettek az énekeskönyvek. A hatodik bűnbánati zsoltárból, a Zsolt 130-ból három változatot is ismerünk: az elsőt maga Luther készítette (Aus tiefer Not – Bűnösök, hozzád kiáltunk). Az ének elég pontos fordítása 1566-tól az énekeskönyveink állandó darabja. De már Luther énekének magyar fordítása előtt is készült honi verses parafrázis: a Felséges Isten, hozzád kiáltunk kezdetű, ismeretlen költőtől származó, tizenhárom versszakos ének 1560-tól a 19. századig szinte minden énekeskönyvünkben benne volt. A zsoltárhoz kapcsolódó harmadik változatot a hányatott sorsú Szilvásújfalvi Imre készítette, valószínűleg a 17. század elején. A verset Szenci Molnár Albert adta ki az Oppenheimi Biblia (1612) függelékének magyar dicséretei között, de énekeskönyveink rendre kihagyták: csak mai énekeskönyvünk szerkesztői vették fel ismét az énekeskönyvünkbe.

Böjti időben jó szívvel ajánlom a 130. zsoltár bibliai igeként való olvasása mellé énekeskönyvünk 216. dicséretének éneklését. Kívánom, hogy minél többen éljük át, értsük meg, hogy a siralmas mélységből, az alvilági Seolból csak Isten irgalma mentheti ki lelkünket. Ő bocsát meg azoknak, akik félik őt,
           Izráelt megváltja, és a keresztyénséget,
           Hívek seregének megbocsájtja vétküket,
           Minden nyavalyából,
           Az örök halálból
           Kimenti ő lelküket.

Papp Anette

Hasonló anyagaink