Szép magyar szóval magyarázza a 99. zsoltár első sora, mit jelent a regnálás. Egykor minden iskolázott ember tudott többet vagy kevesebbet latinul, nem volt rá szükség, hogy az ilyen nemzetközi szavakat magyarázzák. Hasonló tartalommal máskor is kezdett így zsoltárt Szenci Molnár: Az Úr Isten regnál (97). Isten királyságát magyarázza a 47. zsoltár is: No, minden népek, örvendezzetek. Más uralkodónk valójában nem lehet, a végső irányítás az övé, „Őreá nézve vannak mindenek” (Róm 11,36), ha tűrnünk kell is földi felettes méltóságát, hatalmaskodását, aki erről nem akar tudni sem, akinek lelki irányítója egészen más, nem a „felhőben, oszlop képében” egykor megnyilvánult Úr, akinek frigyét kellene kedvellenie és híven őriznie napjaink minden egyes testületének és vezetőjének. 

Zsoltárköltőnk mindenkor törekszik a teljes bibliai tartalom megverselésére. A sorokban sokszor megbúvik a hazai történelem és táj, ahol bizony nem ideális személy volt az uralkodó, a vidéket birtokló kiskirály sem, a császár emberei sem. Sokszor a zsoltár visszájára fordított tapasztalása érvényesült, azaz, hogy nem kell igazság, csak a hamisság!

Urunk nem csupán kegyes szóval vezérel. Megbüntettetének egykor azok, akik gyalázatos hamisságukból ki nem térének. Istenhez visszakéredzkedés és visszatalálás minden megtérés. Nem csak magányos kisemberek életének vallásos megnyilvánulása ez, történhet uralmon lévőkkel, elfajzott erkölcsű vezetőséggel, népeken országlókkal, mint Áron és Sámuel korában.

Előbb csak harmadik személyben szól az országoló Úrról a zsoltár, aztán személyesen hozzá fordul a történelembe pillantó imádság: Meghallád. Innen fakad a felszólítás a hit tapasztalása szerint a saját korunk mindent elözönlő újpogányságának is, akár hajlanak a szóra, akár semmibe veszik:
           Áldjátok őtet,
           Mint Istenünket,
           Térdet hajtsatok
           És imádjátok!

Ötös sorokat egyesít páronként a dallam három sora, a negyedik meg hatosokat. Tizenkét szótag a sorok hosszúságának határa, ennyit valóban énekelhetünk egy lélegzetre. Téves a pontozott ütemvonal (mint a 47. zsoltárban), már régen törölni kellett volna. A hármas hangcsoportokat például a 42. zsoltárban félreérthető kapcsok fogják egybe, itt meg szétválasztják a van–is–nincs–is ütemvonalak. Nem szinkópák a háromhangos dallamrészek, a reformáció korának zenei stílusában gyakoriak voltak, a hazai dallamaink között ismeretlenek. Aki beletanul lendületes és hitvalló éneklésükbe, nagy gyönyörűségre talál.

Fekete Csaba