Zarándok módra járva

RÉ 455

1724 nagycsütörtökén, amikor Johann Sebastian Bach Lipcsében egyik passiójának másnapi előadására készült, egy Alsó-Rajna menti városkában a huszonhét éves Gerhard Tersteegen (1697–1769) ép­pen Jézus szenvedésének történetét olvasta. Az olvasmány olyan mély benyomást tett az ifjú szalagszövő inasra, hogy elhatározta: egész életét az Úrnak szenteli, és a saját vérével írt arról kötelezvényt, hogy ő ezentúl Megváltójának teljes és örök tulajdona lesz. A lelkipásztori szolgálatra készülő ifjú a család anyagi nehézségei miatt kénytelen volt félbehagyni tanulmányait, így hát élete végéig a szövőiparban dolgozott. Kétkezi munkája mellett gazdag lelki munkát is végzett: igét hirdetett, több száz lelkigondozói beszélgetést folytatott, és nem utolsósorban száztizenegy éneket hagyott ránk. Geistliches Blumengärtlein inniger Seelen (Lelki virágoskert) című énekgyűjteménye 1729-ben jelent meg.

Két éneke található a mai református énekeskönyvben:„Itt van Isten köztünk (RÉ 165), valamint Testvérek, menjünk bátran… (RÉ 455) Ez utóbbi a keskeny úton járó zarándokok hitéről, odaszánásáról, viszontagságairól szól, azokról, akik nem magányosan, hanem egymást segítve követik hű Mesterüket, amíg vándorútjuk végül a mennyei célba ér. Eközben tudniuk kell nélkülözve lemondani
           (Zarándok módra járva 
           Legyen kezünk üres), 

földi dolgokat elengedni
           (Csak rázd le, mi kötözne),

akadályokat legyőzni
           (Így hát előre bátran
           Keresztül minden gáton
           Hű Mesterünk után)
,

egymást támogatni
           (Ha botlanak a gyöngék,
           Segítsen az erős
).

Az út során
           Szent reménység sugallja,
           Mit ajkunk énekel
.

Jellegzetes az ének sorszerkezete: hétszótagos sorokra hatszótagosak következnek, de a harmadik sorpárnál megcserélődik a sorrend (7-6-7-6-6-7-7-6). A rímek is ennek megfelelően alakulnak: a versszak első felében páros, a második felében ölelkező rímeket találunk. Megjegyzendő, hogy a 312. énekünk versformája pontosan ugyanilyen, sokáig a „Várj, ember szíve, készen” dallamával is énekelték Tersteegen énekét. Most használatos dallamát Johannes Gijsbertus Bastiaans (1812–1875) holland zeneszerző, a haarlemi nagytemplom orgonistája írta egy évszázaddal később, így a szövegíró ezt a dallamot már nem ismerhette.

Az ének magyar fordítását Vargha Gyuláné készítette, híven követve a szöveg tartalmán túl a formai elvárásokat is. Megállapíthatjuk, hogy a református vallású Tersteegen éneke ugyanúgy túlnyúlik felekezeti határokon, mint J. Bunyan A zarándok útja című híres könyve: más protestáns énekeskönyvekben is az ismert és használt énekek között találjuk.

Vizi István

Hasonló anyagaink