RÉ 387
A 16. századi magyar protestáns énekszerzés egyik legfontosabb műfaja a bibliai zsoltárokból készített verses átirat, a zsoltárparafrázis készítése volt. A kor sok szerzője közül Szenci Molnár Albert a legsikerültebbeknek Szegedi Gergely és Sztárai Mihály zsoltárait mondotta: Mert látom, hogy fő emberek által az zsoltárnak nagy része meg vagyon fordítva cseh, német és tulajdon nótákra, kik közül az én tetszésem szerint legszebbek az Szegedi Gergelyé és Sztárai Mihályé. Valóban, e két szerző művei költőiség, líraiság tekintetében kiemelkedőek. Mindkét énekszerző munkásságában fontos szerepet kapnak a zsoltárokból írt énekek: Szegedi Gergely ma ismert tizenöt énekéből tíz zsoltárparafrázis.
Noha Szegedi életéről keveset tudunk, annyit a kutatás megállapított, hogy Wittenbergből – ahol Méliusz Juhász Péterrel és Károlyi Gáspárral együtt tanult – 1577-ben tért vissza Debrecenbe. Korábban iskolamester volt itt, de visszatérése után már nem tanárként, hanem Kálmáncsehi Márton utódaként működött. 1558-ban lelkésztársául választották Méliuszt, akivel 1563-ig együtt látta el a prédikátori teendőket. A Debrecen-egervölgyi hitvallás előszavát is – amelyet Huszár Gál nyomtatott ki – együtt írták alá. A hitvallás első kiadását Habsburg Miksának ajánlották a szerzők, de a két hónappal későbbi, az előzővel szinte azonos szövegű változatot Némethi Ferencnek, „az Úr egyháza pártfogójának”, Tokaj várkapitányának ajánlották. Szegedi nem sokkal később, 1563-ban megvált a debreceni eklézsiától, és az imént említett Némethi Ferenc tokaji várában telepedett meg. „Tábori lelkészsége” alatt szerezte az Úr Isten, légy most mivelünk (RÉ 387) kezdetű, a 71. zsoltárból származó parafrázisát. Az eredetileg huszonhárom versszak versfőibe e szöveget szőtte: VRAMNAK NÉMETINEK ENEKÖM. Ez az akrosztikon ma már nem olvasható, mert énekeskönyvünk az eredeti versekből csak tízet tartott meg. Noha Szegedi parafrázisa az eredeti bibliai szöveghez csak lazán kapcsolódik, annak inkább átköltése, semmint pontos megverselése, mégsem indokolt, hogy a költemény több mint felét elhagyjuk. (Ez annál is inkább zavaró, mert a csonkítás során olyan értelemzavar is támad, amely nem Szegedi Gergelytől származik. A 3. és 4. verset olvasva eltűnődünk azon, miként következik az előzményekből az, hogy meggyűlölt az Isten minket. Ha Szegedi kimaradt versszakait elolvasnánk, a választ megkapnánk…).
Ha a parafrázison esett csorbítást kijavítanánk, olyan ihletett, költői, mégis biblikus verset kapnánk, amely a zsoltáros-imádságos énekkészletünk szép darabja lehetne.
Papp Anette