Akik ismerik a Nearer, my God, to Thee kezdetű éneket, mindjárt azonosíthatták a címből, hogy itt a Hadd menjek, Istenem, mindig feléd eredeti szövegének szó szerinti fordításáról van szó. Leginkább temetésekkor énekeljük, annak ellenére, hogy az ének nem ilyen alkalomra készült.

Az ének írója Sarah Flower Adams (1805–1848) brit színésznő, aki felekezete szerint az unitárius egyházhoz tartozott, több vallásos éneket is szerzett. Testvére, Eliza Flower ügyes muzsikusként dallamokat komponált az elkészült költeményekhez. Lelkipásztoruk, Rev. WI. Johnson Fox tőlük is segítséget kért a gyülekezet számára készülő énekgyűjteményhez. Egyúttal azt is kérte tőlük, hogy a soron következő prédikációjához próbáljanak éneket írni, mivel nem talált megfelelő éneket az 1Móz 28,10–22 alapigéhez. A két nővér lelkesen munkához látott, és hamarosan elkészült a Jákób álmához és fogadalmához kapcsolódó öt versszakos ének. Jákób álmából felébredve megdöbbent, milyen közel van Istenhez, és ezt az élményt próbálja az ének is megragadni a visszatérő közelebb hozzád, Istenem, közelebb hozzád gondolattal. Minthogy a halál pillanatában kerül az ember egészen közel Istenhez, az 1912-ben elsüllyedt Titanic luxushajó fedélzetén ez az ének segítette a hajózenekar tagjait, hogy a pánikhangulatot feledtető vidám táncos zenéken túl ráhangolódjanak az Istennel való közeli találkozásra. Valószínűleg ez az esemény is hozzájátszott ahhoz, hogy ma többnyire temetéseken csendül fel a Hadd menjek, Istenem... kezdetű ének.

A szövegíró nővére megzenésítette ugyan az éneket, és mások is próbáltak hozzá dallamot írni, legnépszerűbbé mégis azzal a dallammal vált, amelyet mi is ismerünk, annak is egy 6/8-os ritmusú változatával, ahogy például az evangélikus énekeskönyvben találjuk. Számos magyar fordítása közül (Jobban tiéd, Uram, jobban tiéd; Közelb hozzád, Uram, közelb hozzád stb.) némi igazítással Benkő István református lelkipásztor magyarítása került énekeskönyvünkbe. Ő még így kezdte az éneket: Megyek már, ó, Uram, megyek feléd – ez a fordítás szépen visszaadta ugyan a kezdősor gondolati felépítését, de a dallam ritmusához nem igazodott. Énekeskönyvünk szerkesztői lemondtak a gondolatismétlés eszközéről a jobb énekelhetőség kedvéért, viszont a feléd és a mindig feléd kifejezés a versszakok végén továbbra is jól tükrözi az eredeti ének refrénes jellegű megoldását.

Bár az éneket kritizálták azért, hogy az evangéliumi keresztyén tartalom, az újszövetségi kitekintés hiányzik belőle, sok ember számára jelentett bátorítást, felkészítést az Istennel való találkozásra.

Vizi István