Küldé az Úr Isten…

RÉ 310

Énekeskönyvünk adventi énekei között három olyan tételt találunk, amely valamely középkori gregorián dallam átalakításával készült. Két énekünk himnuszból (RÉ 301, 302–303), egy dicséretünk (RÉ 310) pe­dig egy általánosan ismert középkori szekvenciából származik.

A szekvencia új műfajnak számít a gregorián műfajokon belül: eredete a 9–10. század fordulójára tehető. A költött, nem bibliai eredetű szöveg – amely gyakran magyarázó, elmélkedő kommentárja a liturgiának – verspáros szerkezetű. A műfaj virágzása a 16. századig tart, a tridenti zsinat (1545–1563) ugyanis az egykori gazdag repertoárból csak öt tétel további használatát engedélyezte.

A 11–12. század fordulóján keletkezett, Mittit ad virginem non quemvis angelum kezdetű szekvencia a magyarországi középkori liturgikus gyakorlatban általánosan elterjedt Mária-szekvencia volt, amely a legtöbb forrásban De beata Virgine in Adventu Domini felirattal szerepel, ami arra utal, hogy adventi Mária-énekként használták. A vers, amely az angyali üdvözlet rímes elbeszélése (Lk 1,26–38), Petrus Abelardus szerzeménye, és a hét párversből álló költeményhez a szekvenciák szabályai szerint hét különböző dallamszakasz társult. A tridenti zsinat döntését követően a liturgiából kikerült, de használata nem szűnt meg. A paraliturgikus használatot a latin szövegből készített anyanyelvi fordítások (cseh, szlovák, német) is tanúsítják.

Az első magyar fordítások az úgynevezett graduál-könyvekben jelentek meg. A könyvek többsége
           Bocsájta az Szűzhöz
           nem minden angyalát
           de ő erősségét,
           Gábriel angyalát
           embernek szeretője
 

kezdettel adja a középkori szekvencia vala­mennyi versének fordítását. Egyetlen kéziratban, az Eperjesi graduálban (1635) kapjuk a Küldé az Úr Isten / hűséges szolgáját fordítást.

A 7. századtól a gyülekezeti énekeskönyvek is felveszik a szekvencia fordítását, de míg a graduálokban a magyar szöveghez az eredeti gregorián dallam társul, addig az énekeskönyvekben az első verspár gregorián dallamából származó, abból önállósodott ötsoros dallam szerepel. Mai énekeskönyvünk is ezt a dallamot adja, a régi énekeskönyvek tizenkét verséből csak nyolcat örökítve.A népzenei felvételek tanúsága szerint az egész nyelvterületen él(t) a dallam (mintegy négyszáz felvétel kapcsolódik a tételhez!). Ötsoros formáját református vidékről őrzi több felvétel (Szlavónia), a katolikus területeken pedig négysoros alakja gyűjthető, és eredeti szövege mellett, amelyhez mindig parlando (beszédszerű) előadás társul, névnapköszöntő szövegekkel is ismerik (István-, János-köszöntő), de akkor az előadáshoz mindig giusto (feszes) ritmus társul.

Papp Anette

Hasonló anyagaink