RÉ21 390, RÉ 312
Legismertebb adventi énekünk, a 312. dicséret tartalmas, irodalmi és prozódiai tekintetben egyaránt példaértékű szövege jelenlegi énekeskönyvünk számára készült 1948-ban. Czeglédy Sándor fordításának értékét és használhatóságát bizonyítja, hogy azt evangélikus és baptista testvéreink is átvették, és saját énekeskönyvükbe illesztették. Az ének a Kis énekeskönyv elnevezésű előkészítő füzetben szerepelt először, a mai lejegyzéstől eltérő módon – de nagyon helyesen – nyolcad helyett negyed hangértékekkel.
Dicséretünk francia, világi eredetű dallama még a reformáció századában keletkezett. Legkorábbi megjelenése egy 1557-es lyoni gyűjteményben ismert, majd egy évtizeden belül – 1563-ban – Erfurtban Ludwig Helmbold egyházi szövegével látott napvilágot Von Gott will ich nicht lassen – azaz Istentől el nem állok – szövegkezdettel. A dallam ma is ezzel a címmel azonosítható az egyházzene irodalomban.
Dallamunk először az 1635-ös Eperjesi Graduálban bukkant fel magyarul, a megjelölés szerint Advent vagy Újesztendő-korra utalással. Idézzük itt ennek első – kissé igazított – versszakát:
Dicsérjed az Úr Istent, Úr Krisztus serege,
Férfiú és leányzó és ti is, gyermekek.
Mert tartoztok vele, ki az ő szent Fiában
Az esztendő folytában
Népét megőrizte.
Mai adventi szövegünk eredetijét a 17. század első felében írta Valentin Thilo (1607–1662) königsbergi egyetemi tanár. Az eredetileg csupán három versszakos költemény később negyedik versszakkal bővült. A szöveg Ézsaiás próféciáján (Ézs 40,3–11) alapszik, amelyet Máté evangéliuma Keresztelő Jánosra mutatva így idéz: „Kiáltó szava hangzik a pusztában: Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit!” (Mt 3,3)
Igen tömör és tartalmas a négy versszak szövege. Az első vers türelemre int: várj, mert Isten cselekszik! Ő gondoskodik a megoldásról, amely megtöri az ősi átkot, és elhozza a fényt, az üdvösséget. A második vers – Jól készítsétek útát… – már cselekvésre szólít. Ám ez az előző vers nélkül csak céltalan kapkodás lenne, mert csak akkor lehet eredményes az útkészítés, ha tudjuk, ki az, akit várunk, és honnan érkezik. A harmadik-negyedik versek szövege befelé fordul, önvizsgálatra indít, a záró vers pedig ezt folytatva a hívő szív alázatos és bizodalmas könyörgését fogalmazza meg.
Advent első vasárnapján énekeljük e dicséretet, olvasva hozzá a Liturgiai és Himnológiai Bizottság ajánlása szerinti fenti próféciai és evangéliumi igéket!
Bódiss Tamás