Mindenkit, a mindenséget szólítja éneklésre a zsoltáros. Eget, földet, tengert, erdőt, velük együtt minket. Visszhangozzák, akik igaz értelme szerint éneklik a 96. zsoltárt. Azért nem a zsoltár első-második sora itt a kiemelt cím, hogy teljes tartalmára figyeljünk. Ne azonosítsuk a divatossal az új éneket, ennél sokkal több a Shir hadash (ezt a zsoltárból kölcsönözte a hozzánk is visszatérő együttes a maga és könnyűzenei stílusa elnevezéséül)!

Megújul, vadonatúj az ősrégi, amikor fölfedezik, rádöbbennek, mint Ezékiás király vagy Ezsdrás idején Isten Igéjére mint lelki és erkölcsi életünk törvényére. Új, amikor valaki először találkozik vele, vagy végre meglátja. Pál apostol példája: nem az az érték, az kár és szemét, amit addigi életében követett, és már életre-halálra ahhoz szegődött, amit megpillantott, többé azt nem lehetett elvenni tőle, sem őt attól eltántorítani. Megújul az imádkozása annak, aki nem örökké csak a maga meg közvetlen környezete napi szükségletét mormolja, hanem csatlakozik az örökkévaló kórushoz, amely a Jelenések könyvében énekel, szíve-szája ezzel telik meg:
           Adjunk hálát az Istennek,
           Mert nagy az ő dicsőségében!

Ez a szentséges dísz, amely felékesíti múló napjainkat. Nem az az igazán új, amit két hete írtak. Nem modernizált énekeskönyv a Teremtő és az ő dicséretének a célja.

Arról is szól az igazi ének, ami soha nem volt még, csak a történelem utáni, a végső időkben lesz, Jézus királyságában, amikor
           Eljő az Isten törvényt tenni… Tisztasággal a népeket
           Ítéli: a jókat megmenti.

Ismételten megszabaduló népe ezt tapasztalja. Pogány bálványozók mind, akik ebből semmit soha nem tapasztaltak, elpocsékolják életüket semmis dolgokra, és ezt ízlésben, viselkedésben, szabályokban és törvényekben is rá akarják kényszeríteni mindenkire. Parancsolat a keresztyénség mostani üldöztetése és a lelki-szellemi terror idején:
           Hirdessétek jótéteményét… Az Úrnak dicsőség adassék!

Ez a zsoltár szólt, két másikkal, amikor a szövetség ládáját a sátorban elhelyezték (1Krón 16). Az egyszerre három zsoltár éneklése igen régi szokás. Megújulunk, ha nem örökké csak az első versét énekeljük a zsoltárnak, soha a többit. Újra felfedezett zsoltárral zengjünk Gyönyörű szép új éneket (33), szólaljon meg bennünk és általunk a Lélek, hisz Ada én számba új énekeket (40), továbbítsuk a zsoltáros felszólítást:
           Az Úrnak, no, énekeljetek,
           Új éneket szent Felségének”(149).

Ehhez legelőbb azt kell meghallanunk és elfogadnunk, hogy énekeljetek!

Fekete Csaba