RÉ 129
Romantikus mendemonda, hogy a zsoltárokhoz népszerű nóták dallama társult Kálvin városában. A hitvallástól, hittől és Bibliától egyre jobban elidegenedő kor el sem tudta másként képzelni, hogy rohamosan és széles körben elterjedt a Biblia imádságos könyve nemzeti nyelven énekelve, ilyet csak a mulatók dalairól hittek el. Napjainkban is szárnyra kelnek olyan hangok, hogy előbb kocsmában harsogták a zsoltárokat. Ez a zsoltár is mutatja, hogy ez semmi részben nem igaz. Bourgeois, Kálvin városának zenemestere nem kitalálta ezt a dallamot, hanem átvett egy réges-régit. Erre énekelték a napot záró imaóra (kompléta) himnuszát (Immár a nap leáldozott, Iam lucis ante terminum). Ez a himnusz a középkortól máig tíznél is több dallammal ismeretes. Mégsem kell úgy énekelnünk a zsoltárt, mintha gregorián lenne, de nem is lehet. Az átformált ritmus a kor stílusában szokásos módon módosította a dallamot, de komolysága megmaradt. Kálvin azt követelte, hogy ne társasági dalolászás legyen a gyülekezet templomi és otthoni éneklése, hanem éppen olyan komoly és súlyos, mint a katedrálisok és kolostorok egyházi zenéje.
A Jeruzsálembe sereglő zarándokok a 129. zsoltárban szembesítették a Sion és templom ellen fenekedők, az ifjú Izráelt nyomorgatók odavesztét és az üldözött megmaradását. Vallja magáról Izráel, hogy meggyötört, szétszabdalt az élete, mint akinek testében semmi ép tag nincsen. Nemzeti sorsunkról eszünkbe juthat a Megfogyva bár, de törve nem… Kötöz az ellenség kötele? Lehet ez hurok és háló az üldözött elkapására, megbéklyózására, de az ilyen szövedék elkötelezés is, a szövetkező üldözőket összefűző kapcsolat. Ebből szabadult meg, gyötrés és sanyargatás közepette megmaradt az ifjú Izráel.
Értelmetlen módosítás ez a negyedik versszakban: mielőtt kinőnek. Elszáradt fű nem nő! Szenci Molnárnál értelmes: Elasz(ik), mielőtt „kinyűnék” (felszaggatnák, kigyomlálnák) a hitvány füvet. A lapos háztetőkön hirtelen felnyurgult és a tűző napon hamar kiaszott gaz aratóinak kívánnak-e áldott aratást? Ki mint vet, úgy arat. Szégyenszemre nincs mit betakarítaniuk Sion ellenségeinek. Diadalmas tréfálkozása ez azoknak, akik mindent túléltek. Az azonban élet-halál dolog, hogy a köszöntés áldás, nem formális udvariasság. Szégyenteljes bukás állapota, amikor nincs kit köszönteni, terméketlen munkához nincs miért gratulálni. Kiszáradt gazból nem kötünk kévét, nem öleljük keblünkre, diadallal és hálálkodással a boldog aratásért.
Fekete Csaba