Adj békességet, Úr Isten…

RÉ 192

Az Adj békességet (RÉ 192) kezdetű énekünk egy óegyházi antifóna (Da pacem Domine in diebus nostris…) fordítása. Az eredeti, rím nélküli, egyversszakos latin szövegből a kutatók szerint Luther Márton 1528 végén vagy 1529 elején, a speyeri birodalmi gyűlés, illetve a fenyegető török veszély időszakában készített rímes változatot. Az antifóna ötsoros, szótagszáma 6,6,7,6,7. Luther szövege szintén ötsoros, de szótagszáma 8,7,8,7,8-ra változik. Az ének 1543 után gyakran az Úr Isten, te tarts meg minket (Erhalt uns, Herr, bei deinem Wort – RÉ 233) kezdetű korálhoz kapcsolódva, annak 3., illetve 4. strófájaként szerepelt. Amikor az ének magyar fordításai megjelennek a honi énekeskönyvekben, akkor gyakran a német mintát követve a két Luther-korál nálunk is egymást követi: az Adj békességet… közvetlenül kapcsolódik az Úr Isten, te tarts meg… kezdetű korálhoz.

A legkorábbi magyar énekeskönyv (Gálszécsi István, 1536) töredékes oldalain valószínűleg még a Da pacem Domine antifóna fordítása található Békességnek kéréséről való ének címmel. Szövege:
           Mindenható Úr Isten
           ez világban éltünkben
           adj minekünk békességet
           mert nincsen, ki megoltalmazzon,
           hanem csak te szent Istenséged.

Magának a Luther-éneknek a magyar változata először Huszár Gál énekeskönyvében olvasható (1560) A Prédikáció után való könyörgések – Az Anyaszentegyháznak ellenségi ellen felirattal. Ez a fordítás évszázadokig öröklődött evangélikus, református és unitárius énekeskönyvekben, és mai énekeskönyvünk is szinte változatlan formában hozza ezt a 16. századi, 8,8,8,8,7-es szövegváltozatot.

A szöveghez kapcsolódó dallam is Luther szerzeménye, amely szintén középkori, négysoros gregorián himnuszdallamra vezethető vissza. Mivel a szöveg ötsoros, a dallamot bővíteni kellett. Luther ezt a bővítést a lehető legtermészetesebben oldotta meg: a kiegyensúlyozottan lépegető dallam magától értetődően alakul ötsorossá. Luther éneke nem csak saját korában volt népszerű: a mai német énekeskönyvekben is megtaláljuk. A korál az istentiszteleti használat mellett zenés áhítatokon is gyakran elhangzik, hiszen számtalan zeneszerző készített a dallamhoz többszólamú letétet.

A hazai, 16. századi kottás énekeskönyveinkben dallamközlés nélkül áll az Adj békességet… szövege. Arra a kérdésre tehát, hogy nálunk milyen dallammal énekelhették akkoriban, nem tudunk válaszolni. Az első kottás lejegyzésünk a 18. századból származik, ez már az eredeti Luther-dallamnak egy szép, de megmagyarosodott változata. Ezt a csiszolt, alakított dallamot örökíti mai énekeskönyvünk is.

Papp Anette

Hasonló anyagaink