Hitvallás az egyházról

RÉ 392

Samuel John Stone (1839–1900) apja nyomdokába lépve lett Haggerstown anglikán gyülekezetének lelkésze. Költői munkásságát verseskötetek őrzik, énekszövegeit és énekfordításait ugyancsak gyűjteményben tette közzé. Csaknem félszáz énekszövegéből hat terjedt el szélesebb körben. Közülük is kiemelkedik 392. dicséretünk: Az egyháznak a Jézus a fundámentoma, amely az apostoli hitvalláshoz kapcsolódó éneksorozat részeként, a „Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat” mondathoz kapcsolódva született meg. Az ének magyarul először a Hallelujah énekeskönyvben jelent meg, de Vargha Gyuláné fordítása jelentősen átdolgozva került át az 1948-as új énekeskönyvbe.

A két szöveget egymás mellett tanulmányozva először az látható, hogy a kezdősort kivéve egyetlen mondat sem maradt érintetlen. Bár a korábbi változat is erőteljesen és jól adta vissza a gondolatokat, de a dallamhoz illeszkedésben, nyelvileg és érthetőségben felülmúlja azt az átdolgozás. Példa erre az első vers második felének – Hallelujah szerinti – részlete:
            A mennyből jött keresni s választni őt az Úr,
            Vérével eljegyezni örök menyasszonyul.

Még fontosabb változás, hogy a magyar szöveg kiegészült az addig hiányzó ötödik, záró strófával, amely nem csak doxologikus jelleggel koronázza meg a mondanivalót. A 3–4. versben a történelemben élő, küzdő egyház képe bontakozik ki előttünk, és csak a 4. vers vége villantja fel a keresztyén reménység beteljesülését. A korábbi szöveg szerint ez így hangzik:
            Vár hívőn, míg reménye dicsőn teljesül,
            S miként a test a fővel, Urával egyesül.

Ezt folytatva a záró versszakban még nagyobb hangsúlyt kap a mennyei dicsőségben győzelmet, békét elnyerő örök egyház képe.

Példáink azt is mutatják, hogy egy meglévő, akár ismert szöveget is érdemes átdolgozni nagyító alá véve, nyelvileg, költőileg és zeneileg egyaránt igényesen, az eredetivel is összemérve. Így válhatott 392. dicséretünk egyik legismertebb énekünkké.

Dicséretünk dallamát Samuel Sebastian Wesley (1810–1876) ír­ta. Az énekköltő Charles Wesley unokája Winchester és Gloucester székesegyházainak orgonistája és zeneszerzője volt. Zenei pályáját – számos angol muzsikushoz, egyházzenészhez hasonlóan – ő is gyerekkórus-énekesként kezdte, majd oxfordi zenei tanulmányokkal folytatta. Egyházi szolgálata mellett elismert orgonaművészként a londoni Királyi Zeneakadémián tanított. E dallamot eredetileg más vershez készítette, ám ma már világszerte elszakíthatatlanul összeforrt a The Church’s One Foundation szövegével.

Bódiss Tamás

Hasonló anyagaink