A 117. zsoltár a hat ünnepi, úgynevezett Hallél-zsoltár része. E zsoltárokat – melyek Istent és az ő tetteit magasztalják – a zsidó hagyomány szerint a nagy ünnepek liturgiájában énekelték. A páskaünnepen például az esti vacsora előtt a 113. és a 114., majd utána a 115–118. zsoltárt.

A 117. zsoltár az Úr dicséretére felszólító felkiáltással kezdődik, amelyet az ő kegyelmének és igazságának örökkévaló voltával indokol:
            Mert nagy az ő kegyessége,
            Mit rajtunk megerősíte,
            És igazsága mindenha
            Áll és marad,

majd a Hallél-zsoltárokra jellemző Alleluja! felkiáltással végződik.

A dicséretre felszólítás nemcsak Isten népéhez, hanem minden nemzethez, minden néphez szól. „Bár ez a felszólítás elhangozhatott az istentiszteleten, ott a népek nincsenek jelen, a felszólítást nem hallják” – írja a Jubileumi Kommentár. Kálvin a Róm 5,11 alapján e zsoltárt „az egész világ elhívására vonatkozó próféciának” tekinti, majd így folytatja: „A próféta nem úgy érti, hogy Istent mindenütt dicsérik majd a pogányok között, hanem hogy ennek el kell majd terjednie az egész világon.” Mily sajátos felhangot kap e mondat ma, amikor egy világméretű migrációs hullám következtében markáns vallási átrendeződéstől tarthatunk! Mily nagy mulasztásban van Krisztus egyháza, amelynek (a fent idézett kommentár szavai szerint is) „kiemelt szerepe a népek között: bizonyságot kell tennie az Úr csodálatos tetteiről, sőt fel kell szólítania a népeket az Úr magasztalására”.

A 117. zsoltár rövidsége szinte tálcán kínálná, hogy a 65., 66. és 89. zsoltárokhoz hasonlóan ünnepi kezdőénekként énekeljük. Ám a dallamot kevés gyülekezet ismeri. Ennek egyik oka mai fülünknek szokatlan, sajátos ízű, úgynevezett mixolyd hangneme, amelynek következtében a dallam végét lezáratlannak érezzük. Feltétlen segít ezen és a megtanulást is könnyíti a megfelelő (itt szó-végű) soroknál a félhangos zárlat (diézis) alkalmazása.

A 117. zsoltár csak a genfi zsoltárkönyv keletkezésének legutolsó fázisában, az 1662-ben teljessé vált első kiadásban szerepelt először, ám a dallam a 127. zsoltárhoz kapcsolódva már egy évtizeddel korábban megszületett. Énekelhetjük tehát a 127. zsoltárral is (Hogyha ember házat épít).

Végül utalnunk kell a 117. zsoltár – latinul Laudate dominum omnes gentes – számtalan műzenei feldolgozására, amelyek a reneszánsztól Bachon, Mozarton és Liszten keresztül napjainkig keletkeznek. Nem elég azonban a koncertteremben zengeni, a 117. zsoltárnak a liturgiában, de még mélyebben: Isten népe életében van helye, hiszen küldetésének része a 117. zsoltár.

Bódiss Tamás