Énekeskönyvünk egyik leggyakrabban használt éneke a 459. dicséret. Szövege jól érthető, a régies fordulatok nem teszik nehézkessé, ódonná. Dallama is könnyű, fülbemászó (bár van, akit nagyon zavar a sok egyforma sorindítás). Gyors elterjedéséhez az is hozzájárult, hogy énekeskönyvünkben egymás mellett vannak az egyéni kegyesség bűnbánó, bűnvalló énekei, és ezeket sok gyülekezet mintegy úrvacsorai énekcsokorként használja, miközben a sákramentumban részesedők az úrasztalához járulnak.

Az ének szövegét Horatius Bonar (1808–1889) skót lelkész, énekköltő írta. Több mint száznegyven egyházi ének kapcsolható nevéhez, magyar nyelven ez a legismertebb éneke. (Ő írta a tékozló fiú apjának/atyjának érzéseit megfogalmazó Ott a messze földön, árván, hontalan kezdetű éneket is, amelyet sokan ismernek a Hallelujah című gyűjteményből.) Sokáig úgy tudtuk, hogy énekünket Roy Krisztina szlovák írónő írta – mivel a Hallelujah énekeskönyv az ő neve alatt hozza –, még az 1948-as énekeskönyv első próbakiadásaiban is így szerepel. Valójában ő csak szlovákra fordította az éneket, amely a Rettungsjubel című gyűjteményből került át Vargha Gyuláné fordításában a Hallelujah énekeskönyvbe Az Úr szent Bárányára szövegkezdettel. Minthogy az angol eredetiben is az Isten Báránya kifejezés szerepel, és Keresztelő János óta (Jn 1,29) a latin nyelvű Agnus Dei énekeken keresztül mindig is ebben az állandósult szókapcsolatban beszélünk Jézusról, a fordító fia, Vargha Tamás kiigazította a kezdősort, és további javításokkal a mai formára hozta énekünket.

Mi már el sem tudjuk képzelni, hogy az éneknek nem ez volt az eredeti dallama. Ha az utolsó sor szövegét nem ismételnénk meg, akkor szabályos 7-6-7-6-7-6-7-6 szótagú strófa állna előttünk, amelyből több példát is találunk énekeskönyvünkben, német és angol eredetűeket egyaránt. Az egyik lehetséges dallam, amellyel angol nyelvű gyűjteményben már találkoztam, a 392. énekünkével azonos (Az egyháznak a Jézus a fundámentuma), és csakugyan rá is énekelhető.

Az ének szövege több bibliai gondolatot is felsorakoztat: Krisztus bűntörlő áldozatát, az igaz és helyes bűnbánatot, a biztos alapot jelentő kősziklát, a már hazaérkezett tékozló fiú megnyugvását, Jézus tanítását a szelíd és alázatos szívről, végül a kiteljesedett örök életről. Ha az éneket odafigyelve, nem csupán megszokásból énekeljük, ha túl tudunk lépni a talán már túlságosan is ismert fordulatokon, ha jól átgondoljuk minden egyes mondatát, akkor az ének nagy segítségünkre lehet keresztyén életünk megújulásához.

Vizi István