RÉ 2
„Miért zúgolódnak a pogányok?” Ezzel a kérdéssel indul a 2. zsoltár, majd hamarosan kiderül, hogy a felkent király uralma elleni dühös lázadásról van szó. Első pillantásra akár ijesztő is lehet a gondolat, hogy a templomi gyülekezet használatba vegye ezt a zsoltárt. Pedig lehetne akár úgy is alkalmazni, hogy az Istentől rendelt vezetők ellen ne zúgolódjunk, hanem fogadjuk el őket, imádkozzunk értük. Itt azonban más összefüggésben láthatjuk az ének fő gondolatait. A zsoltár szerint a „pogányok”, a „földi népek” nemcsak hogy nem tartanak igényt a felkent király, azaz a Messiás uralmára, hanem olyannyira elutasítják, hogy ezáltal magával Istennel fordulnak szembe, „és az ő Krisztusára támadnak”, azaz felkentje ellen fordulnak. Tudjuk, hogy a Krisztus név a héber Messiás görög nyelvű megfelelője (mindkettő jelentése: felkent), ezért engedhette meg magának Szenci Molnár Albert, hogy az ószövetségi zsoltár énekelt változatába Jézus Krisztus méltóságneve belekerüljön, ahogy azt például a 28. zsoltár egyik versszakában is láthatjuk. Nem Szenci volt az első, aki mintegy azonosította a zsoltár felkent királyát magával Jézus Krisztussal. Az ApCsel 4,24–30 szerint nem sokkal Jézus mennybemenetele után már az apostolokért imádkozó első keresztyén gyülekezet egyértelmű utalást látott ebben a zsoltárban Jézus Krisztusra. Krisztus ellen összefogtak a földi királyok, nevezetesen Pilátus és Heródes, akik azelőtt egymásnak ellenségei voltak, most pedig a közös ellenfelet látva barátságot, szövetséget kötöttek egymással. Ezen a ponton a zsoltár tartalma a nagyheti-húsvéti ünnepkörhöz kapcsolódhat. Van viszont másik találkozási pont is az ószövetségi Messiás-zsoltár és annak újszövetségi beteljesedése között, ez pedig az advent-karácsony témáját érinti: „Csókoljátok e néktek küldött fiat”, ahol a keresztyén ember mindjárt a mennyből hozzánk küldött Isten Fiára gondol. A bibliai 2. zsoltár szövegét neves szerzők is megzenésítették, ezek közül csak egyet szeretnék említeni: Händel Messiás című oratóriumában a híres Halleluja-kórus előtti rész a 2. zsoltár gondolataival zárul. A genfi 2. zsoltár egyébként nem könnyű dallamának megtanulását nagyban segíti, hogy a páratlan sorok dallama ismétlődik, vagyis az 1–3., illetve az 5–7. sor dallama azonos. Ha vesszük a fáradságot és megtanuljuk, a zsoltár mindenképpen segít bennünket abban, hogy Jézus Krisztus személyét az Ószövetség és Újszövetség fényében lássuk: Messiásként, Krisztusként, olyan Úrként, akinek uralma akkor is mindenre kiterjed, ha sokan nem akarják azt magukra nézve elfogadni.
Vizi István