Halál, hol a te fullánkod?

RÉ 218

A 11. század első felében keletkezett Media vita in morte sumus kezdetű antifóna a középkor általánosan ismert tétele volt. A liturgiában böjti antifónaként használták, de többféle paraliturgikus funkcióban (halottért való könyörgés, körmenet, szükség idején) is élt. Német nyelvterületen már 1500 előtt létezett anyanyelvű fordítása: a legrégibb prózai változata 1422-ből származik. (Azt az általánosan elterjedt nézetet, hogy a tétel mintáját egy Sankt Gallen-i szerzetes – „Dadogó” Notker – által készített szekvencia jelentette, cáfolnunk kell. A kutatások szerint a középkori modell olyan antifóna lehetett, amelynek eredetét valószínűleg a gallikán rítusban kell keresnünk!)

Luther 1524-ben egy megrázó haláleset kapcsán készítette el a saját szövegváltozatát. Nemcsak a strófaképleten, hanem a középkori szöveg értelmén is változtatott: míg az eredeti versben az imádkozó a halál veszedelméből kér menekülést, addig a lutheri változatban bánja bűneit, és úgy kéri, hogy megmenekülhessen a halál mélyéből. Az eredetileg egy versszakot Luther további kettővel egészítette ki, és tőle származik a versek végén a Kyrie eleison (Uram, irgalmazz) betoldás is. A három strófa mesteri prédikáció, valódi Krisztus-hitvallás: csak benne bízhatunk, hiszen ő uralkodik a halálon, a pokollal szembeszállt és győzött, és a bűneinket vérével lemosva irgalmas Megváltónk lett. Egy prédikációjában a vers kezdőszavaival maga Luther így játszott: „Életünk közepette körülvesz a halál – de fordítsd is meg: a halál közepette körülvesz az élet.” Majd később így folytatja: „A törvény hangja így szól: életünkben szüntelen körülvesz minket a halál. Az evangélium viszont ezt énekli: a halál közepette nyerjük meg az életet.” A költemény alcíme – lopsanck (értsd: Lobgesang) – arra utal, hogy Luther nem egyszerűen temetési vagy bűnbánati éneknek, hanem a megváltás dicséretének tekinti művét. Az első megjelenésekor a tételt (1529) a kátéénekekhez fűzte, majd 1542-ben tette a halottas énekek közé.

Az ének dallamát először 1456-ban Salzburgban dokumentálták, de ahogy az eredeti szöveg átalakult, úgy a dallam is megváltozott, Luther verséhez Johann Walter igazította a mai formájára a dallamot. Az ének mindmáig népszerű a német nyelvterületen, valamint a francia és a holland protestáns gyűjteményekben is.

Magyarul először 1574-ben jelent meg a lutheri alakítás első versszaka (Az mi életünknek közepette haláltul környül vétettünk…), mint temetési ének. Ezt a változatot nyomtatott és egyes kéziratos forrásaink hűségesen őrizték a 19. századig. Mai énekeskönyvünk a Luther-korált teljes egészében, Csomasz Tóth Kálmán új fordításával tartalmazza.

Papp Anette

Hasonló anyagaink

Dunamelléki Kántorképző Tanfolyam

A Budapesten rendezendő tanfolyam pontos helyszíne még nem ismert. A részvétel feltételei az egy évvel ezelőttihez hasonlóak, melyről bővebb információ itt található.

J. S. Bach és új Református énekeskönyvünk

Március 16. és 31. között számos templomban, koncertteremben vagy éppen a szabadban – aluljárókban, köztereken - csendültek fel J. S. Bach örökzöld vagy éppen ritkán hallható dallamai. A...