A Szenci Molnár Albert fordította és a 17. század közepétől nálunk is széles körben terjedő genfi zsoltárok dallamához már a 17. században készültek magyar szerzésű új versek (például magától Szencitől), mégis az e dallamokhoz illesztett új szövegek készítésének virágkora a 18. századra tehető. E században három olyan nagy hatású gyűjtemény is született, amely ezt az új szövegrepertoárt reprezentálja. Az első Ráday Pál 1710-ben kiadott Lelki hódolás című munkája, amelyben huszonöt ének van, többük zsoltárra vagy dicséretre utaló nótajelzéssel. A következő kettőben csak genfi zsoltárhoz rendelt szövegek vannak.

A híres oktató, Hányoki Losontzi István 1741-től vezette rektorként Nagykőrös majdnem háromszáz tanulós iskoláját. 1754-ben jelent meg az a kátéénekes gyűjteménye, amelyből művelt, jól verselő költőként ismerhetjük meg (Éneklésben tanító mester, azaz keresztyén hitnek főágazatit magokban foglaló idvességes énekek, mellyek a’ frantziai rendes nótákra szabattatván, az Istenes éneklésben gyönyörködő magyar nemzetnek kedvére és hasznára rendeltettek. Pozsony, 1754). Hogy Losontzi idejében a genfi zsoltárok dallamait hazánkban jól ismerték, az kiderül a mű előszavából: „Kinek Énekinek Nótáit kedvesekké teheti, hogy nem valamely idegen Nótához vagynak szabva, hanem a’ Sz. Dávid’ Sótárainak bé-vett Nótáihoz.”

Szőnyi Benjamin hódmezővásárhelyi lelkészt verses imádságok, elmélkedések kiadójaként is ismerhetjük. Legjelentősebb műve mégis a Szentek hegedűje (Kolozsvár, 1762) című gyűjtemény, amelyben jórészt zsoltárformákban írt és hetvenhárom genfi zsoltárdallamhoz rendelt költemények vannak. Az első kiadás százötven éneke a további kiadásokban egyre bővült, és a kötet sokáig a református családi kegyesség országszerte használt alapkönyve volt.

A zsoltárdallamokhoz illeszkedő új szövegek – bár kisebb intenzitással és alacsonyabb költői színvonalon – a 19. században is születtek. Legtöbbjük a Benedek Mihály debreceni püspök elnökletével összeállított és 1813-ban kiadott énekeskönyv számára készült. Ebben jelentek meg először Földvári József (1766–1830) debreceni lelkész versei is. Ő tanulmányait Nagykőrösön kezdte. Biztosan használta Losontzi és Szőnyi köteteit, de Ráday gyűjteménye sem lehetett ismeretlen számára. Tanulmányait Debrecenben és külföldi egyetemeken fejezte be. Híres szónok volt, számos prédikációja jelent meg. Irodalmi működésének legmaradandóbb emlékei mégis énekei, amelyek közül hármat mai énekeskönyvünk is tartalmaz (Ó, Úr Isten, légy közöttünk; Szent Isten, noha néked; Jövel, ó áldott Szentlélek).

Papp Anette