Kezdetben maga Kálvin János is versbe foglalt zsoltárszövegeket. A száműzetése alatt, 1539-ben Strasbourgban kiadott első zsoltárkönyvecskében 19 közül 6 zsoltár az ő költeménye. Marcus Jenny svájci zenetudós kiemeli, hogy miként Luther és Zwingli, úgy Kálvin első zsoltárkölteménye – a címben említett 25. zsoltár – is panaszének. Nem a teremtő Istent magasztaló hálaadó zsoltár, hanem a szabadításért, bűnbocsánatért és kegyelmes vezetésért esedező imádság volt Kálvin számára is fontosabb. Úgy tartotta, hogy a zsoltárok formálják szívünk gondolatait imádsággá és így segítenek minket „lélekben fölemelkedni az angyalok társaságába”.

A megszülető strasbourgi zsoltárkönyvecskéhez Kálvin több esetben – mint pl. a 68. zsoltárnál is – az ottani német gyülekezet énekeskönyvéből vett át és használt fel dallamokat. Zsoltárunkat kezdetben nem a mai, hanem egy innen vett, Matthias Greitertől származó dallamra énekelték. Talán a teljes zsoltárkönyv egységes – Clement Marot keze alatt megvalósítandó – koncepciója miatt vonta vissza Kálvin később saját zsoltárkölteményeit, így a 25. zsoltárt Marot újra írta és mi már ezt énekelhetjük Loys Bourgeois 1551-ben megjelent, szintén új dallamával.

Zsoltárunk a keresztyén egyház liturgiájában is fontos szerepet kap. Az egyházi év több vasárnapjának kezdő éneke – ún. introitusa – innen veszi szövegét. E zsoltár kezdő szavai hangzanak fel advent első vasárnapján: Ad te levavi animam meam, azaz: „Hozzád emelem, Uram, lelkemet! Istenem, benned bízom; ne szégyenüljek meg; ne örüljenek rajtam ellenségeim. Senki se szégyenüljön meg, a ki téged vár; szégyenüljenek meg, a kik ok nélkül elpártolnak tőled.” (Zsolt 25,1–2) – mely teljes egészében énekeskönyvi zsoltárunk 1. verse. Ugyanígy alkalmas lehet böjt második vasárnapján a latin Reminiscere miserationum tuarum kezdettel azonos 3. (Emlékezzél jóvoltodból) vers (a 4. verssel együttes) éneklése, míg a 15. bibliai verssel – Oculi mei semper ad Dominum – kezdődő harmadik böjti vasárnap szövege zsoltárunk 7. versének közepén található: Istenhez szemeimet felemelem szüntelenül. (Itt is hozzávehetjük a következő, 8. verset.)

Vajon e régi, elfeledett szokásoknak ma van-e értelme? – kérdezik gyakran. Válaszoljon erre maga Csomasz Tóth Kámán, aki e zsoltár ismertetőjében ezeket írja: „Ezek a mélyebb gondolat-társítások ugyan az újabb időkben kikoptak – nem a zsoltárból, csak a mi egyházi tudatunkból –, de éppen ezért lehet hasznos újra felfigyelni. rájuk.”

Bódiss Tamás