Másfél évezrede énekli a keresztyén egyház esti himnuszként az 500. dicséretet:
            Krisztus, ki vagy Nap és Világ,
            Minket sötétségben ne hagyj!

Rögtön megjegyezzük: nem véletlenül emeltük ki az első sor két szavát is nagybetűvel. Krisztusra utal e két szó, aki a világ világossága (Jn 8,12), és ezért e szavakat így, nagy kezdőbetűvel szedve találjuk a régi énekeskönyvekben is.

Énekünk őse a Christe qui lux es et dies latin himnusz, amelynek szövegét az újabb kutatások a 6–7. századból származtatják. A középkor folyamán természetesen latinul énekelték, ám magyar fordítása már a Döbrentei-kódexben megtalálható. A tridenti zsinat után azonban a himnusz kimaradt a katolikus egyház liturgiájából, így inkább a reformáció egyházaiban énekelték – immár anyanyelvű fordításban. Samuel Scheidt, a hallei lutheránus egyházzenész a nagyböjt jellemző himnuszaként szerepeltetve orgonavariáció formájában dolgozta fel, de az 1635-ös Eperjesi graduál is az egyházi év böjti időszakában ajánlja éneklését a nap záróénekeként.

A reformáció óta minden énekeskönyvünkben ott találjuk az 500. dicséretet, mégpedig többféle dallam- és szövegváltozatban. Igen érdekes és szép a német protestánsoknál ötsorossá bővült dallamvariáns, amely a versszakok záró szövegsorainak megismétlésével alakult ki. Az 1744-es kolozsvári énekeskönyvben is ezt az ötsoros formát találjuk. A néhány évtizeddel későbbi Öreg Debreceni (1778) négy- és ötsoros változatban is közli a himnuszt, de a német forrástól eltérő dallamformában. Később az ötsoros forma – valószínűleg egy adminisztratív egyházi döntés következtében – elmaradt, és így ma szegényebbek vagyunk egy szép dallamváltozattal. Érdemes lenne énekeskönyvünk megújításánál az ötsoros, a mai evangélikus énekeskönyv 109. dicséretével egyező dallam visszavételére is gondolni – akár más szöveggel. Erre alkalmat és mintát kínálnak a régi énekeskönyvek, amelyek egymás után több szövegváltozatot is tartalmaznak. Az egyik így kezdődik:
            Krisztus, ki vagy Nap és Világ,
            Mennyországra út, igazság,
            Hozzád kiált mind e Világ:
            Mert csak te vagy érte váltság.

Egy következő versében pedig ezt a – Róm 8,31-re utaló – szöveget találjuk:
            Reggel ismét hogy felkelünk;
            Hál’adást előtted teszünk,
            Mindenkor téged dicsérünk;
            Velünk vagy, ki áll ellenünk?

Végül egy háromstrófás énekszöveg elejét idézzük, amely az emmausi tanítványok szavaira utalva így kezdődik:
            Maradj velünk, mi Krisztusunk;
            Mert már estefelé járunk:
            Szent Igéd világoskodjék,
            Mi szívünkbe plántáltassék.

Bódiss Tamás