Magasztallak én téged

RÉ 487

  Johannes Kolrose (1487–1560) Ich dank dir lieber Herre kezdetű, kilenc versszakos reggeli dicsérete évszázadokig a német korálrepertoár stabil darabja volt. Az ének fordításai a 17. század elejétől a hazai énekeskönyvekben is megjelentek, s míg német területen ma már nem használják, addig a mai énekeskönyvünk még mindig tartalmazza Kolrose énekét, hiszen a 487. számú dicséretünk ennek az éneknek a szabad átköltése. A magyar verset Révész Imre még Ráday Pálnak tulajdonította, ezt a tévedést az Irodalomtörténeti Közlemények hasábjain Harsányi István 1926-ban korrigálta. Írásában megállapította, hogy a szöveget a 17. század elején Miskolci Csulyak István (1575–1645) készítette. A szerzés körülményeiről csak annyit tudunk, hogy Miskolci Csulyak szerencsi, miskolci, majd olaszliszkai lelkész 1610-ben, Szerencsen készítette a szöveget gyülekezete számára reggeli ének gyanánt. Ez a vers hamar népszerű lett, és 1632-től a magyar protestáns énekeskönyvek szinte kivétel nélkül tartalmazzák a szöveget. Dicséretünk dallamát, amely a német koráldallam magyarosodott változata, a 18. századtól hozzák református énekeskönyveink.

 Arról már Harsányi István 1926-os írása is beszámol, hogy amikor Szenci Molnár Albert Marburgban megtudta, hogy Miskolci Csulyak egy reggeli éneket szerzett, levélben kérte őt, hogy versét küldje el neki is. Miskolci 1610. május 7-én, Szepsiben kelt levelében azt válaszolta, hogy az ének, amelyet a szerencsi egyházközségben már énekelnek, nincs a kezében. Ha szüksége van rá, kérje el Szepsi Györgytől Heidelbergből. Nem tudjuk, hogy Szenci végül is megkapta-e Miskolci szövegét, viszont az 1612-ben, Oppenheimben nyomtatott Biblia függelékében megjelent énekgyűjteményében Kolrose énekét nem Miskolci versével, hanem Dicsérlek, Uram, téged… kezdettel adja. Ez a költemény a német versnek a Miskolci Csulyakénál sokkal pontosabb fordítása: míg Miskolcié inkább parafrázisnak tekinthető és szótagszámaiban is eltér a német mintától, addig ez a vers szótagszámában és szövegében is ragaszkodik hozzá. A verset eddig Pécseli Király Imrének tulajdonítottuk, de Szentmártoni Szabó Géza véleménye szerint sokkal valószínűbb, hogy a fordítást maga Szenci készítette. A református énekeskönyvek a 19. századig egymás mellett hozták Kolrose énekének két változatát: Miskolci Csulyak parafrázisát és a talán Szencinek köszönhető szép fordítást, amelynek kilencedik, záró verse így szól:
            Hogy szent dicséretedre
            Végezzem ez napot,
            Tőled ne térjek félre,
            Vezérljed utamot.
            Áldd meg termő földünket,
            Őrizz életünkben,
            Mert minden szerencsénket
            
Ajánljuk kezedben.

Papp Anette

Hasonló anyagaink