Az egyik legszebb reggeli dicséretünk dallama valószínűleg egy középkori kanciótípusból származtatható (RÉ 485). A dallam közeli rokona Aaron virga jam floruit szövegkezdettel először egy, a 15–16. század fordulóján keletkezett cseh forrásban bukkan fel, de a dallamtípus Európában többféle más szöveggel is ismeretes volt. Az egyik legismertebb, a dallamtípushoz kapcsolódó szöveg (O aurora ludisissima, mater Christi, virgo pia) nemzeti nyelvű változatait már a 16. század elejétől széles körben feljegyezték. Ennek  szabad magyar fordítása (Ó, fényességes szép hajnal, kit így köszöntött az angyal) valószínűleg szintén a 15–16. század fordulójáról való.

  A katolikus énekeskönyvek ezt a tételt az első magyar nyelvű megjelenésétől (kéziratban Petri András énekeskönyve, 1630, majd nyomtatásban: Cantus catholici, 1651) napjainkig tartalmazzák, és mintegy ötven népzenei felvétel bizonyítja, hogy az egész nyelvterületen igen népszerű, „Hajnal ének” címmel általánosan ismert, gazdag variánsokban élő ének volt. (Az elnevezés valószínűleg abból ered, hogy az egyházi dallam közeli rokonságot mutat az éjjeliőrök „hajnalkiáltó” dallamformulájával.) A magyar protestáns hagyományban Bornemissza Péter énekeskönyvében találunk (1582. CCLVIII.) „Hajnal ének” címmel olyan kilencstrófás éneket, amely a középkori Mária-éneket Krisztusra vonatkoztatva adja, és Jézus Krisztus az igaz hajnal kezdettel a szöveg súlypontját Máriáról Krisztusra helyezi. Ez a szöveg a protestáns hagyományban nem gyökerezett meg, de hasonló verskezdettel (Jézus Krisztus egy igaz hajnal, Ki leszállál menyországból) tovább élt egy változat az erdélyi katolikus hagyományban adventi énekként, és Kájoni Cantionale catholicumában is megjelent.  Dicséretünk szövege először a 17. század elején, Szilvás Újfalvi Imre iskolai énekgyűjteményében jelent meg (1597). Ez nem a középkori Mária-ének fordítása, nem is annak egy Krisztusra vonatkoztatott átformálása, hanem sokkal inkább önálló alkotás.

  Ezt az öt versszakos formát viszont hűségesen örökítették református énekeskönyveink, és mai énekeskönyvünk is – kevés igazítással – ezt a szöveget közli. Mivel sem Bornemissza Péter énekeskönyve, sem Szilvás Újfalvi Imre iskolai gyűjteménye nem tartalmaz kottákat, a protestáns dallamot is  a használat után mintegy kétszáz évvel későbbi források dokumentálják először (Kolozsvár, 1744, valamint Debrecen 1774). Mivel a 18. századi református nyomtatványok dallamlejegyzései egyes katolikus változatoknak igen közeli rokonai, biztosak lehetünk abban, hogy énekünk dallama egy, a középkortól csiszolódó dallamtípus származéka. 

Papp Anette