Énekünk eredeti szövegét Luther Márton alkotta. Luther a kilenc strófából álló verses Mi Atyánk parafrázisát (Vater unser im Himmelreich) a katekizmusi énekek közé szánta. Az Úri imádság verses változata valószínűleg 1535–1539 között kerülhetett a reformátor 1529 óta formálódó katekizmusi énekciklusához. Ez az ének talán különnyomaton jelenhetett meg először, énekeskönyvben viszonylag későn, 1539-ben (Lipcse, Schumann-féle énekeskönyv) találjuk. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy az ének Luther saját kézírásában is fennmaradt. A kéziratos lejegyzésből jól láthatjuk, hogyan csiszolta Luther a szöveget, s a versek végére dallam-vázlatot is illesztett. Annak ellenére, hogy Luther maga is készített dallamot a szöveghez, mégsem ezzel terjedt el az ének (ezt maga Luther is elvetette, nyomtatásban sem jelent meg sehol), hanem azzal a már 1519-től használt dallammal vált népszerűvé, amely a Cseh-testvérek énekeskönyvében is Miatyánk-parafrázis szöveget hordozott. Ma is ezt találjuk énekeskönyvünkben.

  A dallam a hozzá tartozó Miatyánk-parafrázissal együtt korán bekerült a magyar protestáns repertoárba, már Huszár Gál első énekeskönyvében (1560) is megvan, méghozzá két formában: az eredeti, hatsoros dallammal és az első sor megismétlésével hétsorossá bővített változatban is. Mindkét dallamhoz egy-egy ismeretlen költőtől származó, az Úri imádság kéréseit kilenc strófában kibontó vers társul. A két vers 1560-tól egészen a 19. századig egymást követve, a katekizmusi énekek között jelent meg. A hétsoros változat első verse így hangzik:
            Mi Atyánk, ki vagy mennyégben,
            Kik vagyunk ismeretedben,
            Azt parancsolád minekünk 
            Hogy mi is egymást szeressük,
            Atyánknak tégedet valljunk,
            Nagy bízván néked szólhassunk,
            Szívünket bátoríthassuk.

Míg az eredeti, hatsoros formához tartozó vers:
            Mi Atyánk, ki vagy mennyégben,
            Te fiaid szükségünkben
            Hozzád kiáltunk e testben,
            Hisszük, meghallgatsz kértünkben,
            Mert atyai kegyességben
            Vagy hatalmas Istenségben.

Mindkét változat az összprotestáns énekanyag alaprétegéhez tartozott, kéziratos és nyomtatott református, evangélikus és unitárius énekeskönyvek egyaránt tartalmazták. Az ének a 19. században kimaradt a gyűjteményekből, így a hagyományozódása megszakadt.

Református énekeskönyvekben a 18. századtól egy valószínűleg a 17. század végén keletkezhetett új, bővebb szöveggel is megjelent a dallam. Ez a vers is Miatyánk-parafrázis, de az eredeti kilenc strófát megduplázva tizennyolc versszakká bővült. Ezt a bővebb formát örökíti mai énekeskönyvünk is.

Papp Anette