Imádság minden helyzetben 

RÉ 478

478. énekünk protestáns imafüzér: rövid imádságok sorozata. Mindegyik imádság három sorból áll, nevezetesen Isten megszólításából, egy élethelyzet megnevezéséből, majd pedig egy konkrét kérésből. A tizenkét imádságot kettesével énekeljük a javasolt dallamra, így lesz az ének hat versszakos. Figyelemreméltó, hogy a megszólítás soha nem ismétlődik. (Mi egy imádságon belül ritkán szólítjuk meg Istent többször, többféle módon.) Ott rejtőzik e megszólítások között Ráday Pál Szentháromság-hite, amikor az ének vége felé a „teremtő”, „megváltó” és „szentelő” Istenhez imádkozik. Ráday Pál (1677–1733) II. Rákóczi Ferenc kancellárja, tanácsosa, személyi titkára, legfőbb bizalmi embere volt, aki Istenben gyökerező hitével még a szabadságharc leverése után is vállalta, hogy nem megy száműzetésbe, itthon marad, és a megváltozott körülmények közt is helytáll. Így lett később a dunamelléki egyházkerület főgondnoka. Imádságait, elmélkedéseit, énekeit Lelki hódolás címmel gyűjtötte össze, ezek közül való a mostani énekünk is. Az „Ó, irgalmas Isten” éneket kétféle változatban készítette el. Megírta egyszer latinul, tizenkét soros hexameterben, és megírta magyarul is, kötött szótagszámú rímes versben.

Előbb már láttuk, hogy az ének mindegyik versszaka kettévágható egy-egy háromsoros gondolati egységre. Ilyen 6-6-7 szótagos egységekből építkezik a Balassi-strófa, amely rendszerint három egységet épít egymás mellé (példa rá a RÉ 215). Négy egység illeszkedik egymás mellé például a 260. énekben, vagy a 3. zsoltárban. Éppenséggel ezekre is elénekelhető lenne Ráday imádsága, megfelelő összevonásokkal. Amikor azonban dallamot kerestek hozzá az 1948-as énekeskönyv összeállítói, választásuk egy kétszer 6-6-7 szótagú egységből összerakott dallamra esett, nevezetesen a Simeon énekének (RÉ 447) első változatára.  Tudjuk, hogy a genfi zsoltárokkal együtt még néhány bibliai eredetű ének is helyet kapott a kálvini reformáció ének-összeállításában. Még korántsem volt együtt mind a százötven verses zsoltár, amikor már 1539-ben Strassburgban megjelent egy gyűjtemény az addig elkészült énekekből, köztük a Simeon énekével: „Uram, bocsássad el szolgádat békével...” Ezt az éneket akkor még nem azzal a dallammal énekelték, amit mi is ismerünk (RÉ 447), hanem a 478. énekünk dallamával. Később a dallamot kicserélték, számunkra mégsem veszett el, mert Ráday Pál énekéhez társítva négyszáz év elteltével immár mi is használjuk. 

  Az ének egyes szám első személyű fogalmazása lehetővé teszi, hogy egyéni imádságként és gyülekezeti énekként egyaránt elővegyük.

Vizi István

Hasonló anyagaink