Az első verses zsoltárparafrázisok gyülekezeti énekké formálása Luther Márton nevéhez kapcsolható, aki a zsoltárokhoz fűződő bensőséges viszonyát a 4–5. zsoltárhoz írt magyarázatában a következőképpen fogalmazta meg: „Senki sem tud zsoltárt imádkozni, aki nem tette a zsoltár szavait magáévá. Sajátjává lehet azonban akkor, ha ugyanazt az érzületet, ugyanazt a lelkületet birtokolja, amelyben a zsoltár eredetileg megszólalt. Ha enélkül imádkozik, hasonló ahhoz, aki egy komédiában szerepel, és bár a megfelelő szavakkal, de kitalált ügyekkel cselekszik.”

 Maga énekszerzőként hét zsoltárparafrázist írt, amelyek mintául szolgáltak a reformáció énekszerzőinek a műfaj további műveléséhez. A lutheri utat követve a reformáció minden nyelvterületén készültek rímes zsoltárok, azaz verses zsoltárparafrázisok a 16. századtól.

 Angol nyelvű verses zsoltárparafrázisokat először Thomas Sternhold, majd John Hopkins készített. Erzsébet királynő udvari zenésze, William Damon (kb. 1540–1591) az első zeneszerzők egyike volt, aki néhány Sternhold- és Hopkins-zsoltárhoz dallamot írt. Műve 1579-ben The Psalmes of David in English metre, with Notes of foure partes (Dávid zsoltárai angol versmértékben, négy szólamra) címmel jelent meg John Day nyomdájában. A kiadvány előszavában arról olvashatunk, hogy ezeket a darabokat egy londoni aranyműves, bizonyos John Bull titokban gyűjtötte össze becsületes barátjától, Guilielmo Damantól.

 E kiadványból egy dallamot többféle szöveggel ma is használnak az angol énekeskönyvek.

 A szövegek közül a Lord Jesus think on me kezdetűt a 4–5. század fordulóján élt Synesius görög nyelvű ódájának szabad átköltéseként 1876-ban Allen William Chatfield készítette. Az eredeti Chatfield-szöveg hat strófából áll, amiből öt versszak került énekeskönyvünkbe. A magyar fordítás Áprily Lajos munkája.

 „Idegen eredetű ének csak annyi és olyan, hitünktől és zeneiségünktől nem elütő darab vehető fel, ami keresztyén közkincs, és hiánya az ökumenizmus szempontjából kár lenne” – írja Csomasz Tóth Kálmán Az énekanyag megrostálásának szempontjai című cikkében. Az „Úr Jézus, nézz le rám…” kezdetű dicséretünk (RÉ 470) ennek a válogatásnak eredményeképpen került énekeskönyvünk anyagába, s mára a legtöbb gyülekezetünkben meggyökerezett. A szép, költői szöveg jól illik az egyszerű, ízléses dallamhoz, éneklését az egész böjtidőben ajánljuk.

Papp Anette