A dicséret szövege német eredetű, szerzője az a Sigismund Scherertz (1584–1639), aki a harmincéves háború alatt Prágában volt evangélikus prédikátor, majd onnan 1622-ben Lüneburgba távozott, és élete végéig ott teljesített lelkészi szolgálatot. A kezdettől fogva úrvacsorai éneknek szánt verset Scherertz Prá­gából eltávozva írta, és a dicséret először 1628-ban jelent meg nyom­tatásban. Az ének hamar nép­sze­rűvé vált, és a legtöbb 17. századi német evangélikus énekeskönyvbe bekerült. Népszerűségét a 19. száza­dig őrizte, a mai énekeskönyvek vi­szont nem vették fel anyagukba.

  Magyar fordításban először a 18. század derekán, az evangélikus Új Zöngedező Mennyei Karban jelent meg 1743-ban. Ott eredeti helyének megfelelően „Az Ur Vatsorájáról” című fejezetbe osztották, és az éneket – illetve annak fordítását – teljes egészében, azaz huszonöt versszakkal közölték. A hosszú ének kezdőverse mai is ismerős lehet:
            Örülj, szívem, 
            Vigadj, lelkem,
            Hittel megékesített;
            Vacsorához,
            Mégy ma jóhoz,
            Amelyhez Krisztus vezet.

  Mivel az úrva­csorás dicséretnek az Új Zönge­dező­ben nincs nótautalása, ezért azt ma biztonsággal nem állapíthatjuk meg, milyen dallamra énekelték a magyar szöveget a 18. századtól. Pedig a di­cséret népszerű volt, a magyar evan­gélikus énekeskönyvek mindegyike tartalmazta. Református énekeskönyvek­­ben a 20. század előtt nem szerepelt. Első megjelenése az 1939-es dél­vi­dé­ki énekeskönyvben volt, ahol nyolc verssel közölték az Új Zön­ge­dező 1805-ös kiadására hivatkozva. Mai énekeskönyvünk a harmadik versszak elhagyásával ezt a szöveget örökítette tovább.

  Dicséretünk dallama szintén 17. századi német eredetre mutat, de erősen megmagyarosodott: kadenciaképlete és dallamszerkezete az „Én Istenem, sok nagy bűnöm” kezdetű dicséretünkkel rokonítható. Az Örülj, szívem dallama elsőször az 1837-ben Kolozsvárott kiadott énekeskönyvben jelent meg, mint az erdélyi énekhagyomány egyik darabja.  Sokan illetik ma azzal a váddal dicséretünket, hogy hiányzik belőle a szöveg és a dallam egysége, azaz olyan dallam társul az örvendező szöveghez, amely „szomorú”. (Sajnos e hasábokon nincsen mód arra, hogy részletezzük, miért társítunk ma általában a moll hangnemhez borús képzeteket.) Véleményem szerint dicséretünk dallama nem szomorú – persze nem is vidám. Inkább mondanám semlegesnek, szöveghordozásra alkalmasnak. Ha valaki mégis szomorúnak érzi, akkor ajánlom, hogy kicsit gyorsabb és összefogottabb tempót vegyen az énekléshez.

Papp Anette

  A címben jelzett dicséret szövegének legrégebbi forrása az evangélikus Zöngedező Mennyei Kar, ahol huszonhét strófával szerepel az ének. Innen került át – mindössze öt verssel – a 19. század elején az 1837-ben Kolozsvárt megjelent énekeskönyvbe, majd a múlt század elején, 1921-ben a magyarországiba.  Rejtélyesebb és izgalmasabb azonban a dicséret dallamának története, amelynek megismeréséhez az „Én Istenem, sok nagy bűnöm” kezdetű, 475. számú, teljesen azonos versformájú dicséretünkről is szót kell ejteni.

  Ennek szövegét még szinte a reformáció korában, 1604-ben írta Martin Rutilius weimari evangélikus lelkész, akinek „Ach Gott und Herr, wie groß und schwer” kezdetű bűnbánati éneke a várost ért, néhány évvel későbbi nagy árvíz idején vált igazán ismertté.

  Az ének egyre szélesebb körben terjedt el, és a század végén Magyarországra is eljutott: magyar fordítását a magyarországi énekeskönyvek ismeretlen eredetű dallammal társították, Erdélyben azonban kezdettől fogva a mai napig az „Örülj, szívem” dallamára éneklik azt. Ez azért igazán érdekes, mert a két ének a német hagyományban is azonos dallammal szerepel: az „Örülj, szívem” német szövegéhez (Mein Seel dich freu) a német énekeskönyvek a Rutilius-ének dallamát jelölik meg. A német dallam a világosabb, erőteljesebb dúr, a magyar a hajlékonyabb, sötétebb moll hangnemben van, összehasonlításuk alapján pedig az a sejtésünk, hogy a német koráldallam a magyar ajkakon elmollosodott.  Miért érdekes mindez? Többen érezzük, hogy a 352. dicséret örvendezésre indító szövegével valahogy ellentétben áll a moll dallam, még inkább annak lefelé haladó dallamívei. Segíthetünk ezen? Cseréljük vissza a dallamot? Prozódiailag az „Örülj szívem” nem simul rá a német dallamra, ezért a mechanikus dallamcsere nem járható út. Mégis van a dallam megtartásával is lehetőségünk , hogy úrvacsorai dicséretünket lendületessé, örömtelibbé tenni. Egyszerűen csak az új énekeskönyv lejegyzését kell komolyan venni. Csak a dallam közepén („…ékességed lett a hit”) indokolt megállni, így két nagy ívben énekelhetünk egy versszakot. Pontosan így találjuk az éneket Árokháty Béla közlésében az 1937-es jugoszláviai énekeskönyvben. Így örvendezhet szívünk és erősödhet hitünk, valamennyiszer az Úr vacsoráját magunkhoz vesszük.

Bódiss Tamás