Mennybe nyitsz kaput

RÉ 434

 434. dicséretünk (Vezess, Jézusunk) utolsó sorait emeltük ki a címben. Dicséretünk szövegének és dallamának szerzője egyaránt Jézus Krisztus mellett döntött, az ő követésére szánt el magát és ezzel az élő hittel távozott egykor e földi életből. A szövegíró Nikolaus Zinzendorf (1700–1760), a cseh-morva protestáns menekültek pártfogója, a Herrnhutban létrejött testvérgyülekezet alapítója. A dallam szerzője Adam Drese (1620–1701). Ő csak hatvanévesen, Jakob Spener írásait, valamint Luther római levélhez írott magyarázatát tanulmányozva tért meg, korábban többek között a weimari hercegi udvar karmestere, több opera szerzője volt. Megtérését követően házában gyakran tartottak imaösszejöveteleket. Úgy írják, Drese ettől kezdve csak egyházi énekdallamokat írt, amelyeket nyilvánosságra hozataluk előtt ebben a körben próbált ki először.

  Ez a dallam halála előtt három évvel készült.  Az ének ma ismert és világszerte énekelt szövegét Zinzendorf két szövegéből Christian Georgius alakította ki jóval később, 1778-ban. A magyar fordítást Vargha Gyuláné készítette a Halleluja! gyűjtemény számára „Menj elöl, Urunk...” kezdettel, amely a német „Jesu, geh voran” pontos, bár nem kifejezetten költői fordítása. Az időközben igen kedveltté vált éneket az 1939-es jugoszláviai énekeskönyv – feltehetőleg Árokháty Béla nyomán – jelentősebb átdolgozásban, csaknem mai szövegalakjában, de záró versét elhagyva vette fel. Innen néhány apró igazítással került át mai énekeskönyvünkbe. A későbbiekben a mi szövegünket vette át a baptista és az evangélikus énekeskönyv, utóbbi két elhanyagolható, de annál bosszantóbb változtatással.  A dallam kétféle metrikus formában ismert.

  A legtöbb énekeskönyv a hármas ütemű, mazurkaszerű változatot tartalmazza, a Hallelujah! és ennek nyomán a mi énekeskönyvünk azonban a komolyabb menetű, páros metrumú változatot közli. Tematikáját tekintve legtöbbször a keresztelői és konfirmációs énekek közt találjuk. Most is „A sákramentumokról” című fejezetben szerepel, de egyben ez az egyik legelterjedtebb esküvői záróénekünk is. Gyakran éneklik óvodások, gyülekezeti gyermekcsoportok, erre azonban csak az első vers alkalmas. A további versek témái (roskadozó járás, elmúlás) és egyes kifejezései (sebzett szív) megmosolyogtatóan hangzanak kisgyermekek ajkáról. E kiegyenlített dallamvezetésű, kis hangterjedelmű dallamra érdemes lenne megfelelő költői színvonalú, gyermekek számára is alkalmas szöveget alkotni.

Bódiss Tamás

Hasonló anyagaink