E dicséret igen gyakran felhangzik református istentiszteleteinken. Népszerűségét nem csökkenti az sem, hogy az ének kottája nem itt található, sőt, míg a 228. csak elvétve kerül be az énekrendbe (nyilván a Jehova kezdőszó miatt), addig a 396. – rendszerint mindhárom itt közölt versszakkal – gyakran csendül fel mind a templomi, mind a bibliaórai alkalmakon. Azért kellett pontosítva fogalmaznunk, mert az éneknek eredetileg nem három, hanem legalább nyolc versszaka van. (Nyolcat sikerült megtalálnom, Csomasz Tóth Kálmán kilencről tud, az egyik internetes oldalon pedig segítséget kérnek az állítólag tizennégy versszakos ének teljessé tételéhez.)

 A szerző Carl Heinrich von Bogatzky (1690–1774) pietista énekíró, mintegy négyszáz éneket írt. Ő maga nem volt lelkipásztor, de alapos bibliaismerete, lelkigondozói beszélgetésekben szerzett tapasztalatai mind hozzájárultak ahhoz, hogy a felcsendülő énekek ne csupán üres frázisokból álljanak, hanem megszólítsák azokat, akik szívvel-szájjal éneklik az ő énekeit. Ezek közül mindenképpen kiemelkedik a Wach auf du Geist der ersten Zeugen kezdetű ének, amit magyar nyelven Vargha Gyuláné fordításában éneklünk, a több helyen közölt nyolcstrófás német változat szerinti 1–2., illetve 4. versszakkal. Ebben a három versszakban számos bibliai utalást találunk, mint például őr a várfalon (Ez 33), világítani másoknak (Mt 5,14–16), az aratnivaló sok, a munkás kevés (Mt 9,37–38), a tanítványok munkába küldése (Mk 6,7kk), „Jöjjön el a te országod” (Mt 6,10). Magának az éneknek a missziói lelkülete, magával sodró lendülete, fanfárszerű dallama szinte úgy hat ránk, mint egy igazi toborzó, amely az Úr munkájába hív.

 Az éneknek kezdetben mi vagyunk a címzettjei (ilyen például a 165. vagy a 167. énekünk is), később pedig a tanítás fordul egyet, és imádsággá válik: „Urunk, e roppant, ért vetésre nézz…” Az ének első sorában éppen ezért helytelenül áll sok énekeskönyvben a ’lélek’ szó nagy kezdőbetűvel. Nagy baj lenne ugyanis, ha az Isten Lelkét nekünk kellene ébresztgetnünk, hogy tegyen már bizonyságot. Itt rólunk van szó, nekünk kell az álomból felserkennünk, másokat is ébresztgetnünk, bizonyságot tennünk, őrökként a várfalakra állnunk, kürtszóval jelzést adnunk, a Sátán seregét a felülről kapott erővel szerteűznünk, az aratás munkájába beállnunk, mindezt azért, hogy mielőbb eljöjjön és megvalósuljon az Isten országa.

 Az 1750-ben megjelent ének szövege ma is időszerű, szövege és dallama egyaránt lelkesítő. Énekeljük bátran, és Urunk erejével valósítsuk meg hozzánk szóló üzenetét!

Vizi István