Semmit ne bánkódjál, Krisztus szent serege…

RÉ 380

Új műfaj jelent meg a török uralom alatt álló Magyarországon: a harcokról tudósító, történelmi vagy bibliai példákkal buzdító históriás ének, amely a 16. század epikus költészetének legjelentősebb énekcsoportja. Ide tartoznak a vallásos históriák is, amelyeknek túlnyomó része úgynevezett bibliai história, a jeles bibliai történeteket, eseményeket versben elbeszélő ének, amelyek prédikációt helyettesítettek, pótoltak vagy egészítettek ki. Erre utal Bornemisza Péter 1582. évi énekeskönyvének megjegyzése is, hogy ezek az énekek „prédikáció gyanánt oktatnak”.

A vallásos históriák első nyomtatott forrása a Hoffgreff-énekeskönyv, amelynek szent históriái között található heti énekünk, a Semmit ne bánkódjál (RÉ 380) dallama is. A Jersze, emlékezzünk mostan mi nagy dolgokról kezdetű, Székely Balázstól származó história az apokrif bibliai szakaszra épülő Tóbiás-történetet dolgozta fel (Az Szent Thobiasnak egész historiája az Szent Bibliából énekbe szereztetett). Néhány évvel később Huszár Gál első énekeskönyvében (1560–1561) már prédikáció előtti énekszöveggel (Hálaadásunkban neked emlékezünk, RÉ 197) szerepel a dallam. A Szegedi Gergely nevéhez köthető 1569-es énekeskönyvben pedig Szkhárosi Horvát András vigasztaló énekének szövege is benne van, amelyhez a későbbi kottás források szintén az említett dallam változatait társítják. A dallam az ősi siratóstílus származéka, azaz a tizenkét szótagos sorokat bontás nélkül, egy lendülettel és a szöveghez alkalmazkodó rugalmassággal kell énekelni.

Szkhárosi Horvát András életéről alig tudunk egyebet, mint hogy a Gömör megyei Szkhárosról származhatott, és ferences szerzetes lehetett, mielőtt a reformációhoz csatlakozott. Tállyán működött prédikátorként, tíz éneket szerzett 1542 és 1549 között, amelyek közül hetet innen keltezett. Nevéhez többnyire kemény hangú, harcias stílusú, élesebben támadó és vádoló tartalmú énekek köthetők – vigasztaló éneke az egyetlen, amelyben nem hadakozik senkivel.

Az eredetileg is tizenkét versszakos ének versfőiből a „SKHAROSINVS H” akrosztichon olvasható, amely a szerző latinosan írt nevét jelöli. A régebbi források közül némelyik a vers alapját jelentő igeszakaszt is megadja: „Ne félj, te kicsiny nyáj…” (Lk 12,32) Szkhárosi ehhez a bibliai vershez írja prédikáció gyanánt énekét a Krisztus igéjét követő kicsiny sereg bátorítására, akiknek semmi sem árthat, mert rendíthetetlen hitük győzelmesen vezeti őket Krisztus országába. Szkhárosi szövegét énekeskönyvünk teljes terjedelmében közli, és semmit sem vesztett az aktualitásából, lírai szépségéből és világos gondolatmenetéből az évszázadok alatt.

Papp Anette

Hasonló anyagaink