A pünkösdnek jeles napján

21 550  RÉ 374

 E pünkösdi dicséret ritkán kerül elő gyülekezeti használat során, melynek több oka lehet. A nagyon közismert „Jövel, Szentlélek Úr Isten” (RÉ 370) kezdetű dicséretünk szinte uralja a pünkösdi istentiszteleteinket. Azonkívül a 374. ének első versszakánál nincs a dallam odakottázva, és az ilyen ad notam énekek fölött könnyen átsiklik az énekválasztó lelkész vagy kántor tekintete.

Maga az ének a pünkösdi történet tömör elbeszélése. Visszautal Krisztus tíz nappal korábban, mennybemenetelekor tett ígéretére: „erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek…” (ApCsel 1,8) Ugyanakkor előremutat a jelenre, amikor bennünket is az örvendezésre buzdít, végül pedig doxológiával, azaz a Szentháromság dicsőítésével zárul.

Az ének ebben a formájában egyszerű, érthető, lényegre törő, mégsem gyermeteg, főleg nem igénytelen. Még az sem zavaró, hogy a sorok nem rímelnek egymásra (ebben a középkori latin himnuszokra emlékeztet). A költőiség nagyon is jelen van a kötött szótagszámban, a választékos szóhasználatban, alliterációk alkalmazásában:
            Mennyországba mikor méne
           
Mindenek láttára;

a tömör fogalmazásban. Csak egy sort hadd emeljek ki a sűrített, „velős” mondanivaló megvilágítására: „Szentlélek Isten küldeték” – ebben a három szóban benne van, amit Jézus így mondott: „a Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya”, azaz a Szentlelket éppúgy az Atya küldte hozzánk, mint az első karácsonykor a Fiút. Benne van továbbá, hogy ezen a jeles napon maga Isten jött közénk, mert ő Szentlélek Isten, a Szentháromság harmadik személye, amit a záró versszak is megerősít.

Nyomtatásban először a Vizsolyi Bibliával egy időben jelent meg az ének, könnyed dallamát pedig többféle változatban is ismerjük – régi írásos forrásokból és népi gyűjtésekből. Énekeskönyvünk azt a dallamformát javasolja, amit Kodály Zoltán a Pünkösdölő című kórusművében használ ugyanezzel a szöveggel. A gyermekkarra írt mű méltó nyitánya ez az ének, mert a „piros pünkösd napja” eredeti üzenetét szólaltatja meg elsőként, csak azután fűzi hozzá a népdalcsokor többi tagját.

Szükség van ma is arra, hogy ezek a letisztult, világos fogalmazású énekek tudatosítsák bennünk, mit, kit ünneplünk pünkösdkor: a Szentlélek Isten hozzánk küldését, közénk érkezését, aki jött
            Erősíteni szívüket
            Az apostoloknak,

és ugyanígy a mi szívünket is, akik éneklünk.

Vizi István

Hasonló anyagaink