Jövel, teremtő  Szentlélek 

RÉ 373

Énekeskönyvünk 373. dicsérete a keresztyén egyháztörténet egyik nevezetes eseményéhez kapcsolódik: Hrabanus Maurus, a karoling reneszánsz egyik kiemelkedő alakja, bencés szerzetes alkotta meg a 809-ben tartott aacheni zsinatra. E zsinat nevezetes döntése volt, hogy a niceai hitvallás harmadik szakaszába később betoldott „filioque” szó használatát a nyugati keresztyénségen belül elfogadtatta. A kiegészített szöveg szerint „hiszek a Szentlélekben, Urunkban és éltetőnkben, aki az Atyától és a Fiútól származik”. A kiegészítés célja Krisztus istenségének és az Atyával való egységének – a Szentháromságot tagadókkal szembeni – egyértelmű hangsúlyozása volt, amelyet énekszövegünk utolsó előtti verse így fogalmaz meg:
            Adjad ismernünk az Atyát,
            És az ő egyszülött Fiát,
            És hinnünk, hogy mindkettőtül
            
Szentül származol, vég nélkül.

A hitvallást megerősítő himnusz később is fontos szerepet kapott. Nemcsak pünkösd ünnepéhez, hanem Szentháromság vasárnapjához is kötődik, de lelkészszentelés, konfirmáció alkalmával és a Szentlélek segítségül hívásaként más ünnepélyes alkalmakkor – például újévi istentiszteleten – is elhangzik, elhangozhat. Luther énekeinek egyik fontos forrása volt a középkori himnuszok világa. Érthető, hiszen ágostonos szerzetesként jól ismerte, énekelte és fontosnak tartotta a latin liturgia szövegeit. A Veni Creator himnuszt 1524-ben fordította le német nyelvre, és még abban az évben meg is jelent a wittembergi énekeskönyvben. A különleges, 8. gregorián tónust idéző – szó végű – dallam is megmaradt, Luther csupán a középkori dallam melizmáit hagyta el, aminek következtében kicsit darabossá, ám egyszerűbbé vált annak vonalvezetése.  A Veni Creator Spiritus – latin vagy nemzeti nyelvű fordításban – világszerte ma is a legelterjedtebb középkori eredetű himnuszok egyike. Ma használt szövegünk az Öreg Graduálból származik és a debreceni énekeskönyvek egészen 1806-ig így őrizték meg. 1948 óta ismét énekelhetjük régies ízű, de ma is jól érthető szövegével. Az ősi himnuszokra jellemző tartalmas, tömör szöveg a Szentlélek ajándékait részletezi, amelynek hetes száma („hét ajándékú”) a tökéletesség jelképe. Sokat beszélünk arról, hogy három fő ünnepünk közül a pünkösd súlya a legkisebb. Énekünk viszont arról tanúskodik, hogy pünkösd ünnepén a legnagyobb, legtökéletesebb ajándékot kaptuk földi szolgálatunk és vándorutunk beteljesítéséhez. Hadd teljesüljön hát, hogy
            Kedves ajándéka ennek
            
Lakjék szívében mindennek.

Bódiss Tamás

Hasonló anyagaink